“Az Isten áldása, az gazdagít meg.” (Példabeszédek 10,22.)

Lelkészcsaládba születtem, 4 gyerek közül harmadikként. Gyermekként belenőttem a gyülekezeti közösségekbe, mivel édesanyám kántorkodott, én pedig könnyen és gyorsan tanultam az énekeket. 13-14 évesként már kántorkodtam magam is. Fiatalként erősen vonzott a világ. Abban elmerülve, de erős istenfélelemben kerestem az igazi szeretetet. 17 éves koromban nagy változás történt az életemben: mindazt kárnak és szemétnek ítéltem, ahogy addig éltem, mert megismertem Jézus Krisztust, Isten szeretetét. Elkezdtem társért imádkozni, és többször határozottan képviseltem azt az elhatározásomat, hogy nekem hat gyermekem lesz. (Akkor persze nem gondoltam végig azt, hogy ez nem csak tőlem függ.)

Tovább →

Nagyon hálásak vagyunk az Úrnak, hogy öt gyermekkel ajándékozott meg bennünket. Férjemmel együtt mindketten valljuk, hogy “az Úr ajándéka a gyermek, az anyaméh gyümölcse jutalom.” (Zsoltárok 127,3) Mindkettőnk szívében ott élt a vágy a nagy család után. Isten azt is elvégezte bennünk, hogy a vérszerinti gyermekeink mellé egy kicsit örökbe is fogadjunk: „Mi erősek pedig tartozunk azzal, hogy az erőtlenek gyengeségeit hordozzuk, és ne a magunk kedvére éljünk” (Róma 15,1). Így lett teljes a családunk.

Tovább →