Család | Gyülekezetépítés a családban

06 Már

Ketten együtt

A férjemmel immár 14 éve házasodtunk össze, három gyermekünk van, s két-három évvel ezelőtt ott tartottunk, hogy el kell válnunk, mert azt a helyzetet már egyikünk sem bírta.
Igazából nem tudtuk mi a probléma, egyszerűen nem működött a kommunikáció. Így utólag úgy látom, hogy egyrészt éretlen volt a személyiségem, érzelmileg nem tudtam leválni az édesanyámtól, s a kommunikáció terén is volt mit tanulnom.
Természetesen abban a helyzetben, amikor még nem láttam a fától az erdőt, nagyon elkeseredtem, még az öngyilkosság gondolata is megfordult a fejemben, annyira reménytelennek és változtathatatlannak hittem a helyzetemet.
Emlékszem arra a pillanatra, amikor sírva ültem az ágyon, s édesanyám azzal vígasztalt, hogy ha elválok, akkor ő mellettem fog állni. Ekkor született meg bennem az a gondolat, hogy ennél még a férjem is jobb, s hogy nem tehetem meg ezt a három gyermekkel. Fontos tudni, hogy az én szüleim is elváltak olyan hamar, hogy az édesapámra csak a látogatásokból emlékszem, s a hiánya még ma is ott él bennem. Sok problémám ehhez a helyzethez vezethető vissza. Hiánya, a család hiánya máig ott él bennem.
Így hát nemet mondtam a válásra, de mivel más megoldásom nem volt, a Jóistenhez imádkoztam. Nagyon meg is lepődtem, s csodának éltem meg, amikor egy könyv által szembesített a legfőbb problémámmal. Gary Chapman: Maradjunk együtt! című könyvét vettem meg a férjemnek 2007. karácsonyára. Mikor beleolvastam, „A szexuálisan bántalmazott házastárs” című fejezetbe, mintha egy hályog hullt volna le a szememről. Ekkor jutott eszembe 23 év múltán, hogy engem 14 évesen zaklatott a nevelőapám. A feldolgozatlan trauma hatására olyan tudatalatti erők munkáltak bennem, melyek gyakorlatilag alkalmatlanná tettek a bensőséges, intim házastársi kapcsolat kialakítására. Most már tudom, hogy a veszekedésekkel az intim kapcsolatot akartam hárítani, tagadni.
A fájdalommal párhuzamosan nagy megkönnyebbülést is éreztem, hogy közvetlenül mégsem én vagyok a hibás, s hogy talán lesz kiút e problémából.
Nagyon sokfelé kerestem megoldást: voltam pszichiáternél, könyvtárnyi irodalmat olvastam a témában, önsegítő könyveket bújtam, s még jelenleg is benne vagyok az Anonim Felnőtt Gyermekek 12 lépéses önsegítő csoportjában, melyben a múltamat, önmagamat Isten gondviselésére bíztam, s ezzel az elengedéssel tudok most már érett személyiségként jelen lenni önmagam, a férjem, s gyermekeim számára.
Ma már köszönetet tudok mondani Istennek, s rá tudom bízni, hogy miért történhetett meg velem az, ami megtörtént. Ő biztosan tudja, hogy miért volt rá szükség.
Talán azért, hogy e megtapasztalások által őszintén, hitelesen tanúságot tudjak tenni a hitről, s a Jóisten gyógyító hatalmáról, ezáltal reményt adva más pároknak, akik jelenleg a reménytelenség tengerében elveszni látszanak.
Talán azért, hogy elkötelezetten tanúságot tegyek a házasságról, s másokat is segítsek ezen az úton. Ennek érdekében a tavasszal elvégeztem egy házassági tanácsadói képzést.
Talán azért is engedte meg ezt a fájdalmat a Jóisten, hogy lássam, megértsem és felhívjam a figyelmet, milyen meghatározó a gyermekek számára az egészségesen működő család, s milyen nagy károkat tud tenni ennek a hiánya.
Ha másért nem is, legalább gyermekeinkért, a jövő generációért tartsunk ki a házasságban, és mindent kövessünk el egy jó és egészséges házasság kialakításáért és fenntartásáért.
Nem lehetetlen! S a lehetetlenből is van kiút! Ezt én már bizonyítottam és bizton állítom. Azt azonban nem állítom, hogy könnyen megy, s nem kell energiát belefektetni. De mi is a boldogság Dr. Bagdy Emőke szerint? “A boldogság a megdolgozott lehetőségek útja.”
Köszönettel tartozom gyermekeimnek és férjemnek, aki a reménytelenségben is kitartott mellettem, támogatott a gyógyulásban, s ma már boldog házasságban élhetünk. (Gy.A. és B.Sz.)

17 okt

Nagycsalád

Mekkora családot szeretnél?

– Apa! Nem adja kölcsön a biciklit! –így panaszkodott Bálint.
Éppen a játszótéren voltunk. Egyik osztálytársa lehozta a karácsonyra kapott csillogó – villogó, hiper –szuper biciklijét. Ilyen drága játékot mi nem vehettünk mind a nyolc gyermekünknek, ezért be kellett érnie egy olyan biciklivel, amelyet már a testvérei is használtak. Nemsokára eleredt az eső. Ekkor Hanna felkiáltott: gyertek, menjünk gyorsan haza és bújócskázzunk. A nagyobbak összekapkodták a játékokat, megfogták kisebb testvéreik kezét és elindultunk hazafelé.
– Jaj de jó lesz sötét bújócskát játszani! Stip-stop én vagyok az első hunyó! – vigasztalódott meg Bálint.
Bálint osztálytársa szomorúan tolta haza a drága biciklijét. Neki nincs testvére. Ha haza ér, nincs kivel bújócskáznia.
Te mit szeretnél adni majd a gyermekednek, szuper ajándékot vagy testvéreket, akikkel játszhasson?
A Bibliában azt olvashatjuk,
“Bizony, az ÚR ajándéka a gyermek, az anyaméh gyümölcse jutalom.
Mint a hős kezében a nyilak, olyanok a serdülő ifjak.
Boldog az az ember, aki ilyenekkel tölti meg a tegzét:
nem szégyenül meg, ha ellenségeivel van szóváltása a kapuban.” Zsoltárok 127, 3-5

Isten azt mondja, hogy a gyermek “ajándék”, “jutalom”, “boldog az, akinek sok gyermeke van” és “nem szégyenül meg, ha bajba kerül, mert lesz, aki megvédi”.
Amikor Kati nénivel összeházasodtunk, elhatároztuk, hogy minden gyermeket, akit Isten nekünk ajándékoz, azt örömmel fogjuk elfogadni.
Ha Isten téged megajándékozna egy kistestvérrel és csak egy dolgot kérhetnél tőle, akkor te mit kérnél neki? Egészséget? Gazdagságot? Hogy nagyon okos legyen? Hogy fiú vagy leány legyen?
Nekünk csak egy kérésünk volt, hogy a gyermekeink ismerjék meg személyesen az Úr Jézust, a Megváltót. Kérhettünk volna mást is, de mi ezt tartottuk a legfontosabbnak.
Isten végül nyolc gyermeket ajándékozott nekünk. Négy fiút és négy leányt. Három szobában laktunk tízen, ezért a szobákba galériát építettünk és oda tettük fel az ágyakat. Jó volt, hogy tanuláskor a nagyobbak tudtak segíteni a kisebbeknek. Mindig volt kivel játszaniuk. A lányok élő kisbabával, a testvérükkel babázhattak. Édesanyjuktól megtanulták, hogyan kell egy kisbabát gondozni. Sokszor játszottunk együtt társasjátékot. Ilyenkor zengett a ház a kacagástól. Este összegyűltünk, hogy a Bibliából közösen olvassunk, énekeljünk és imádkozzunk. Miután mi szülők eloltottuk a villanyt, a gyermekek közt elindult a pusmogás. Olyan sok élmény feszítette őket, hogy azt el kellett mesélni egymásnak. A fiú és leány galéria között elindult a titkos levelezés is.
A “messzi utat” különösen szerették a gyerekek. Mindig nagy harc indult közöttük, hogy ki utazhatott el velem vidékre. Ekkor nyílt lehetőség arra, hogy kettesben beszélgessünk. Az út folyamán két-három faluban meglátogattunk néhány családot, akiknél házi istentiszteletet tartottam. Este megágyaztam a „kiváltságosnak” a Trabant kombiban. Megtartottuk a visszaút elején az esti áhítatot majd következett az alvás. Mikor hazaértem, az alvó gyermeket csak az ágyba kellett fektetni.
Sokan úgy gondolkodnak, hogy inkább legyen kevesebb gyermekük, hogy mindent megvásárolhassanak nekik. Mindenből a legjobbat veszik meg gyermeküknek. Attól félnek, hogy nem tudják majd ellátni gyermeküket.
Mi azt tapasztaltuk, hogy a sok gyermek “ajándék”, “jutalom”, és sok örömmel és “boldogsággal” töltötte meg az életünket. Nem tudtunk mindent megvenni nekik, de igaz volt Isten igéje, hogy “gyermek voltam, meg is vénhedtem, de nem láttam, hogy elhagyottá lett volna az igaz, a magzatja pedig kenyérkéregetővé”. Zsoltárok 37,25
Draskóczy Gábor

17 okt

A férfi szerepe a családban

Czibere Károly előadása a Reformációi Gálaesten:

2. B. Nagy Endre: A férfi szerepe a családban

1 Péter 3,7

A férfi feladata a család védelme. Ez nagyon általánosság-szerű kijelentés volt, de ha jobban megvizsgáljuk, már nem is lesz annyira parafrázis!

Egy kicsit hasonlít a férfi feladata a honvédelemhez. A gazdasági irányítás viszont a nő feladata, de – félreértés ne essék – a honvédelemnek is vannak pénzügyi kérdései, annak is vannak gazdaságélénkítő hatásai, a honvédelmi miniszternek is vannak gazdasági tanácsadói, és az ország gazdaságának irányítását jelentősen befolyásolja a honvédelem. (Értsd: a honvédelmi minisztérium irányítása alatt működő vagy abban részvénytöbbséggel rendelkező cégeknek adott megrendeléseknek az ország gazdaságát befolyásoló szerepe van, de értem ez alatt a katasztrófák utáni helyreállító munkák gazdasági hatásait: az így helyreállított munkahelyek, cégek adóbevételt juttatnak az államnak – és a helyreállítás költségei hosszú távú befektetésekké változtak ! De a hadügynek nem csak a békeévekben van gazdaságélénkítő hatása…)

Az igeszakasz sem a felelősségi körök merev szétválasztásáról szól (hogy a férfi ne szóljon bele a család pénzügyeibe, míg a feleség se szóljon bele a család – normál esetben – verbális, – atipikus esetben – fizikális védelmébe) hanem a hatáskörök normális mértékű egybemosásáról.

Egy család is hasonló működési elvekkel működik, mint egy ország. Az ország jóléte is a hadügy belügy, pénzügy (gazdaságirányítás) hármasságának természetes szimbiózisán nyugszik. Ha bármelyik is magához ragadja az irányítást, ha bármelyik is maga alá rendeli a másik kettőt, azt az ország közélete fogja megsínyleni (mint ahogy a történelemben sok-sok ilyen példával találkozhatunk).

Ugyan a feleség érzelmileg, fizikálisan a gyengébb fél, de a férj részéről ízléstelen, ha ezt kihasználja – mondjuk keményebb szóval – aljas tett. Csak a kettejük együttes munkája hozhatja meg a család boldogságát, mentális és materiális jólétét. A két fél mellérendelt szerepben kell, hogy működjön – tiszteletben tartva egymás érdekeit és hatásköreit, de megbeszélve (megtárgyalva, egyeztetve) egymás problémáit, nehézségeit. A közös imádkozás ebben igen sokat segít- főleg azért is, mert ez a magán- vagy személyes problémák kibeszélésének ideje. Így közösen hordozzák a házastársak egymás problémáit, a napi közös imádkozás a problémákat közüggyé teszi, nem lesznek (kisajátított ) magánügyek – a férfit és a nőt ( kapcsolatuk milyenségétől függetlenül) érintő kérdések imaközösségre találnak, mint a naplóírásnál, a problémák kibeszélésre kerülnek. Nem véletlenül figyelmeztet Péter apostol, hogy se a nő, se a férfi ne sajátítsa ki magának a vezető szerepet, mert örököstársak ők: (mellérendelt) társak és nem alárendeltjei egymásnak!

Ehhez viszont nagyfokú intelligencia szükséges – mindkét fél részéről! A férfi hiába próbál a feleségével a család közös problémáiról beszélni (mivel semmi kedve egymagának döntenie a feleséget is érintő kérdésekben), vagy a feleség is hiába tesz meg mindent a közös gondjaik, örömeik megtárgyalásának érdekében, ha a partner erre nem hajlandó, és mereven elutasítja az együttműködést.

Igen, intelligenciát mondtam, nem iskolában tanult ismereteket! A közös megbeszélésre való igényt a szüleinktől lessük el, ők plántálják belénk az erre való szükséget, a családunknál (a szülői háznál) sajátítjuk el az erre való képességet. Itt tanuljuk meg (ez a tanulás évek alatti tapasztalást jelent), hogy a gondokat meg kell beszélni, nem magunkba hordozni és aztán kontroll nélkül kiengedni! Elmérgesedett helyzeteket már nehéz orvosolni! Azt, hogy segítő szándékkal tudjunk a másikhoz fordulni, és ne hagyjuk őrlődni a problémáival, vegyük észre, hogy a másiknak gondjai vannak, ösztönözzük, hogy könnyítsen a lelkén, ossza meg a problémáit, önös érdekeinket rendeljük alá a másik érdekeinek, ez intelligencia kérdése (a tankönyvekből szerzett tudásnak ehhez semmi köze)! Persze ahhoz, hogy a másik fél éljen és ne visszaéljen a felé nyújtott baráti jobbal, ugyancsak intelligencia kérdése! Így mindkét félen kisebb lesz a döntések meghozatalának felelőssége, így több örömteli percet szentelhetnek gyermeküknek (akiért az egész procedúra zajlik)! A magyar nyelv képeket használ! A férj gyötrődését eltűrő asszony nem fele-ség, hanem egy-ség, nem a férfi jobbik fele, hanem a gyermekével, a férj kizárásával, egyedül foglalkozó, az felett basáskodó hárpia. Aki – miután olyan gyermeknevelési problémákkal szembesül, amiben a férfinak szerepe lenne, összeroppan a súly alatt. (Sajnos lány-anya által nevelt gyerekekkel találkoztam – egy szóval kifejezve neveletlenek voltak!) De a feleség kínlódását elviselő férfi sem házas –társ, hanem házzal rendelkező egy-ség. Ha ezt a természetellenes és romboló viszony fennállását sokáig hagyják a felek, nem méltóak a férj és a feleség elnevezésre, önálló entitások, akiknek vétek gyermeket nevelni, nem érettek még a gyermeknevelés örömeire és örömteli bánataira!

Egyik fél sem hagyhatja magára a másikat, mert a közös gyermekük lelki fejlődése látja kárát! Ehhez viszont a napi problémák elmérgesedésének napi kibeszélése, elhordozása, közös imádkozás szükséges!

17 okt

Együtt a gyermekért

Logopédiai szülői értekezletek összesítése – Nagyné Kele Márta logopédus
Amit alapjaiban gondolok a logopédiáról az, hogy régebben nem kellett logopédus, mégis megtanultak beszélni a gyerekek. A mai megfigyelések szerint egyre több a beszédhibás gyerek, és a számuk évről évre növekszik. Saját 4 gyermekem beszédfejlődése is kisebb-nagyobb hibákkal indult. Amikor szűröm a gyerekeket, amit a törvény kötelezővé tesz, olyan füllel hallgatom őket, mint ahogy a saját gyerekeimet hallgattam.
“A beszédnek alapvetően két fontos mozzanata van: beszédészlelés és – megértés, és a kivitelezés. A gyermek beszédelsajátítása folyamán szoros kapcsolatban van, mind a percepcióval (hallás, látás, érzékelés), mind az artikulációs bázissal. Elsődleges azonban mindig a beszédészlelés és megértés.” (Szabóné Várkonyi Andrea).
Gósy Mária és csapata néhány éve a magyar népességben is felmérést végzett. A mai gyermekeknek (nem csak beszédhibásaknak) 65%–nak van ilyen problémájuk. A beszéd felgyorsult, régen egy perc alatt 80 szót mondtak, ma 120 szót ejtünk. (Ha gyorsan pörölünk a gyermekkel, felét nem is érti). Alig van gyermek, aki pontosan tud szavakat ismételni: a szó végét elhagyja, pontatlanul ejti, komoly félrehallásaik vannak. Nagy terület a differenciáló képesség problémája (örül – őrül, szita – Zita, eke – ege).
Szó előhívás, a szókincs aktivizálása is problémákat mutat, a szótagolási képesség zavart. Három szónál több szót megismételni problémát jelent az óvodásoknak. A szövegértési nehézségeik később innen is erednek.
A beszédfejlődés másik területe, az artikulációs bázis:
beszédszervek (ajak, szájtér, fogazat, izomzat) mind befolyásolják a beszéd képességét.
ép hallás
ép idegrendszer
beszélő környezet.
Ha ezek közül bármelyik sérül, már nem megfelelően alakul a beszéd. Hozott anyaggal dolgozunk: a beszédszervek olyanok, amilyenek … keveset rágnak a gyerekek, az édesség tönkre teszi a fogakat, ezzel rásegíthetünk az amúgy is rosszabb feltételekkel induló beszédnehézségekhez.
Az állandó zaj, háttér TV–zés, halláskárosodást okozhat. Ha túlkiabálják egymást, ami jellemző az óvodákra – megjelenhet a diszfóniás hangadás. Ahol rekedten beszél a gyermek, kidüllednek a nyaki erek, a hangszalagok megvastagodnak, esetleg csomók jelennek meg. A szorongó gyermekek dadoghatnak. Általános jelenség, hogy a szülők idegesek megélhetési gondok miatt. A gyermekeket mindig siettetjük…
Az anya – gyermek kapcsolat, a beszélő környezet már a szoptatásnál nagy jelentőségű. Nem mindegy, hogy TV–t nézünk, vagy telefonálunk közben, vagy veszekszünk a feje fölött, vagy az anyja szorong a megélhetési gondok miatt. Ez mind zavaró lehet a későbbi fejlődésben. Mindenki ideges, állandóan szaladunk, közben nem vesszük észre, hogy elmegyünk a lehetőségek mellett.
Az esti felolvasott mese nagyon kevés helyen szokásos, inkább bekapcsolják a DVD–t. Pedig ebben a korban a csend a legértékesebb, a bensőséges percek, a felolvasott esti mese. A gyermeki fejlődés feltétele még a kipihent éjszaka és a reggelizés.
Térjünk rá a foglalkozásokra!
Hetente 1–2 napon, 30–45 perc alatt 3–4–5 gyermek jelenik meg a logopédiai foglalkozásokon. Ez időben folyamatosan beszélek, ragasztom a feladatokat, egyénileg haladunk, próbálok komplex feladatokat feladni. Az ajánlott otthoni gyakorlás ideje napi 10–15 perc, esetleg 20 összesen. – Szükséges, hogy a nyelvgyakorlatokat tükör előtt végezzék.
Hallási differenciálás – anya vagy apa mondja, a gyermek mutatja a hallott hangot, pl. s–vonatkép, – sz–kígyókép.
A hangfejlesztés az én dolgom, de be szoktam írni, pl. á–padlás–zárod a fogad–csücsöríts– és ráfújsz–ebből egy s hang lesz.
Szótagokban való gyakorlás
Szavakban gyakorlás
Mondatokban gyakorlás
Két hang differenciálása
Mondatértés
Szövegértés stb.
Mivel kevés az idő, látom, hogy kinél mire kell fektetni a hangsúlyt. Az órán megmutatom a feladatokat, a gyakorlás bevésése az otthoni feladat. Sok a dicséret. Csillag szemű ötöst szoktam adni. Próbálom nem a szülőket osztályozni.
Sok szülő többet szeretne, jobban, nagyobb csinnadrattával, vagy elmélyültebb szakmai tudással, időnként foniátriai, pszichológiai, vagy fejlesztőpedagógusi csúcs végzettséggel együtt, amelynek én is helyet hagyok és igazat adnék. Vannak szülők, akik megértik a jelen helyzet időbeli, térbeli, történelmi lehetőségeit és ölbe veszik gyermeküket. A pici feladatokat komolyan veszik, mintha osztályoznék, talán ők vannak kevesebben. Ráéreznek a tanulás jó ízére. Rájönnek, hogy az elfoglaltságukból kiszakított, elkülönített időnek és a szakemberektől kapott pici feladatoknak komolyan vétele többszörös vetés a gyermek életében.
az ölmeleg meghosszabbítása,
a közös tanulás tanulása,
a kitartás, küzdés,
a tekintélytisztelet,
a feladatok komolyan vétele, mind olyan vetés, amely felnőtt korukig elkíséri őket.
A logopédus feladata lenne a konkrét logopédiai terápia és a szülőkkel való kapcsolattartás is. A szorongó szülőket megnyugtatni, a lazákat megerősíteni. (mindkét szülő típus nehézséget jelent, “rontja a hatékonyságot”).
Minden szülő szeretné gyermekének a legjobbat, és közben ide–oda szaladgálunk ennek eléréséért. S talán elfelejtjük, vagy nem is merünk bízni abban, hogy mi vagyunk a legalkalmasabbak a gyermekünk fejlődésének a biztosítására, hiszen ránk bízattak. Mindenkinek van valamilyen erőssége. Van, aki jól énekel, van, aki jól focizik, van, aki jól főz, szépen takarít. Ez mind jól hasznosítható a gyermekünk fejlődésében.
Tudnunk kell erről az időszakról: hogy soha nem leszünk olyan fontosak, mint most vagyunk!!! Ez páratlan időszak az életünkben, a gyermeket minden fejleszti, amit velünk tesz.
Gazol a kertben: szerepet tanul nagy mozgást fejleszt, érzelmileg töltődik, kommunikál.
Mosásnál: ruhát válogathat szín szerint: alak, forma, színdifferenciálás.
Heti egyszer süthetünk együtt: diszkalkulia prevenció (számolás gyengeség megelőzés) – 2 tojás, 5 kanál liszt, stb.
Kókusz golyókészítés: nincs az a gyurma, ami jobb ennél,
Portörlés: kézkoordináció fejlesztés, irány–, térdifferenciálás és tanulás.
Répatisztítás: finommotorika fejlesztés.
Utána lehet együtt leülni, pihenni, beszélgetni. Ez durván a munkával együtt ¾ – 1 óra az időnkből.
Különböző kutatásokból tudjuk, hogy az elmaradásokat vissza lehet vezetni a csecsemőkori mozgás fejlődés egyes szakaszainak a kimaradására. Ezt próbálja bepótolni az alapozó terápia, fejlesztőpedagógia. Pedig szabad és kell is kúszni–mászni a gyermekkel. Találkoztam olyan gyermekkel, aki nem ismeri, hogyan kell elkapni a labdát. Pedig a hintázás, a ritmusos énekek, taps, járás, labdapattintás énekkel a legjobb módjai a ritmus fejlesztésének. Megkockáztatom, hogy aki sokat labdázik és ritmizál, annak nem lesz gond az o betű és ennek a rövid–hosszú alkalmazása.
Keressék elő, amit Önök szívesen csináltak és ízleltessék meg a gyermekükkel is, nem elfeledve, hogy Ő nem mi vagyunk. Ő egyszeri és megismételhetetlen alkotás, aki egy időre nekünk adatott.
Múlt tanévben a különböző szakterületű kollegákat megkérdeztem arról, hogy mit tanácsolnak a szülőknek, hogy a gyermekükkel hogyan készüljenek az iskolára.
Néhány gondolatot közreadok a teljesség igénye nélkül:
Óvónő:
Tanítsák következetességre a gyermeket, ha kér a szülő valamit a gyermektől, közben ne változtassa meg a véleményét. A szülő legyen kiszámítható és példakép a gyermeknek. Este készítsék ki a ruhát, legyen következetes a szülő. Érdeklődjön a szülő a gyermek iránt, az alapvető ismeretek elsajátítása fontos és ezen belül a saját élmények a legmaradandóbbak. Pl: állat, mit eszik, mire való… Tanítsa tiszteletre a gyermeket, ne a gyerek előtt szidják a pedagógust. Serdülőkorban biztosan meg fogja kapni a szülő a gyermektől azt, amit otthon tanult. Legyenek szabályok, és az óvodait fogadják el!
Fejlesztőpedagógus:
Önállóságra neveljék gyermeküket – cipő fűzés, popsi törlés,
jobb–bal kézismeret fontos: különösen az, hogy kialakult dominancia legyen,
5–ös számkörben legyen biztos (kivonás, összeadás, pótlás, bontás) ezt hívja a szaknyelv számfogalomnak. Számlálás 10–11, de általában 20–ig menjen. Ha nem szereti ezeket a feladatokat, ez jelzi, hogy gond van ezeken a területeken. Szeresse a mesét hallgatni, persze ehhez az kell, hogy valaki felolvassa. A TV leszoktatja a gyermeket a gondolkodásról, és kiskorban megakadályozza a fejlődést. A legfejlesztőbb a kép nélküli mese. Az első fokozat a nagy képes mesekönyv, második fokozat – kis képekkel mesekönyv, lemez, könyvolvasás. A fejből mondott mesét szeretik és értékelik. A „jó éjszakát mese” megnyugtató és lecsendesít. A színezés kiment a divatból, pedig ez készíti elő az írásra a gyermeket és ez az ujjpercek tréningje a gyermeknek. A ceruza fogás kialakítása nem az iskola feladata. Játsszanak emlékezet– vizuális–verbális memóriát fejlesztő játékot, pl: puzzle!
Pszichológus:
Legyen napirend, és néhány szabály is! Következetes legyen a szülő! Pl: azt mondja a szülő, hogy menjünk fürödni, ez 5 percen belül történjen is meg! Ha azt kérik, 8 órára jöjjenek be az óvodába, akkor érjenek be!
Beszéljenek a saját iskolai élményeikről, milyen jó volt mikor a szülő járt iskolába, a negatív élményeket ne mondják!
Együtt válasszák ki a tanszereket.
A tanító nénivel ismerkedjen a szülő, ha van rá mód.
Jutalmazás kell, de ne pénzzel.
A napi egy közös étkezés egy beszélgetéssel együtt nagyon fontos. A szülők természetesen beszélgessenek, ahol a gyermek jelen van, ez jó a gyermeknek, és ha kérdez valamit, akkor válaszoljanak neki.
A szabálytudatot társasjátékokkal jól lehet fejleszteni.
A szabály változhat, de ez ne menetközben történjen.
Gyógypedagógus:
A problémás gyermekkel ne féljenek szakemberhez fordulni, pl.: Nevelési Tanácsadó, Szakbizottságok. Itt esetleg SNI–s (sajátos nevelési igényű), vagy BTM–s (beilleszkedési, tanulási, magatartási nehézséggel küzdő gyermek) szakvéleményt kapnak, ami a további pluszfejlesztésüket tudja biztosítani.
Hitoktató:
“Isten ajándéka a gyermek, az anyaméh gyümölcse jutalom” (Biblia). Lépésről lépésre haladva a feladatok, konfliktusok megoldása közben megismerhetjük az ajándékozót. Isten tanácsa: “Hívj segítségül…”
Ennél jobbat és többet nem tudok tanácsolni. 2010.október
Nagyné Kele Márta logopédus 2001–től tanított Bényén, Káván, Vasadon, Gyömrőn, néhány éve Csévharaszton és Maglódon 2009 –től. Konfliktuskezeléssel foglalkozó szakember, közvetítő személy, mediátor. 2011 óta egy másik város 5 óvodájának és egy mamut iskolának a logopédusa. Maradt a régi munkahelyén, csak az ellátási területek változtak az ellátó rendszer átalakítása miatt.
Utószó: Amióta ez az írás elkészült 8 év telt el. A beszédhibások száma és tüneteik szaporodnak. A családok, szakemberek kevés kivétellel egyre hajszoltabb-, zaklatottabb életet élnek. Sok helyen, már a szülők félnek a gyerekeiktől. Égető szükségét érzem, hogy kiemelten megemlítsem, hogy szükség van a feltétel nélküli szeretetet megélésére a családban. A szemkontaktus, testi kontaktus, megkülönböztetett figyelem és nem utolsó sorban a korlátok beépítésére az életünkbe, gyermek nevelésünkbe. /Campbell – Életre szóló ajándékcímű könyve nyomán/. Tanácstalanságot, kétségbeesést tapasztalok, vagy a problémák hárítását. Egyre jobban azt gondolom, hogy Isten hagyja, hogy az erőnk végéhez érjünk szülőként és szakemberként is, hogy végre Őt, a Teremtőt, a Gondviselőt kérdezzük és eljussunk a Megváltóhoz, hiszen nélküle elveszettek vagyunk.
„..akik Istent szeretik, minden a javukra van ..:” Róma. 8;28.
Forrásanyagaim:
-Beszédészlelés és beszédmegértési zavarok az anyanyelv elsajátításában
Gósy Mária – Budapest 2007,
-Szabóné Várkonyi Andrea – A beszédfejlődés menete
(honlap címe: htttp://www.freeweb.hu/logopedia/szulok/beszedfejlodes.html)
-Campbell – Életre szóló ajándék
-Linda Dillow – Feleségek könyve
-Lovas Zs. – Herczog M. – Mediáció Konfliktuskezelés
-Dr. Szarka Miklós, Dr. Pálhegyi Ferenc előadásanyagai, könyvei

17 okt

Gy.A. és B.Sz – Ketten együtt

A férjemmel immár 14 éve házasodtunk össze, három gyermekünk van, s két-három évvel ezelőtt ott tartottunk, hogy el kell válnunk, mert azt a helyzetet már egyikünk sem bírta.
Igazából nem tudtuk mi a probléma, egyszerűen nem működött a kommunikáció. Így utólag úgy látom, hogy egyrészt éretlen volt a személyiségem, érzelmileg nem tudtam leválni az édesanyámtól, s a kommunikáció terén is volt mit tanulnom.
Természetesen abban a helyzetben, amikor még nem láttam a fától az erdőt, nagyon elkeseredtem, még az öngyilkosság gondolata is megfordult a fejemben, annyira reménytelennek és változtathatatlannak hittem a helyzetemet.
Emlékszem arra a pillanatra, amikor sírva ültem az ágyon, s édesanyám azzal vígasztalt, hogy ha elválok, akkor ő mellettem fog állni. Ekkor született meg bennem az a gondolat, hogy ennél még a férjem is jobb, s hogy nem tehetem meg ezt a három gyermekkel. Fontos tudni, hogy az én szüleim is elváltak olyan hamar, hogy az édesapámra csak a látogatásokból emlékszem, s a hiánya még ma is ott él bennem. Sok problémám ehhez a helyzethez vezethető vissza. Hiánya, a család hiánya máig ott él bennem.
Így hát nemet mondtam a válásra, de mivel más megoldásom nem volt, a Jóistenhez imádkoztam. Nagyon meg is lepődtem, s csodának éltem meg, amikor egy könyv által szembesített a legfőbb problémámmal. Gary Chapman: Maradjunk együtt! című könyvét vettem meg a férjemnek 2007. karácsonyára. Mikor beleolvastam, „A szexuálisan bántalmazott házastárs” című fejezetbe, mintha egy hályog hullt volna le a szememről. Ekkor jutott eszembe 23 év múltán, hogy engem 14 évesen zaklatott a nevelőapám. A feldolgozatlan trauma hatására olyan tudatalatti erők munkáltak bennem, melyek gyakorlatilag alkalmatlanná tettek a bensőséges, intim házastársi kapcsolat kialakítására. Most már tudom, hogy a veszekedésekkel az intim kapcsolatot akartam hárítani, tagadni.
A fájdalommal párhuzamosan nagy megkönnyebbülést is éreztem, hogy közvetlenül mégsem én vagyok a hibás, s hogy talán lesz kiút e problémából.
Nagyon sokfelé kerestem megoldást: voltam pszichiáternél, könyvtárnyi irodalmat olvastam a témában, önsegítő könyveket bújtam, s még jelenleg is benne vagyok az Anonim Felnőtt Gyermekek 12 lépéses önsegítő csoportjában, melyben a múltamat, önmagamat Isten gondviselésére bíztam, s ezzel az elengedéssel tudok most már érett személyiségként jelen lenni önmagam, a férjem, s gyermekeim számára.
Ma már köszönetet tudok mondani Istennek, s rá tudom bízni, hogy miért történhetett meg velem az, ami megtörtént. Ő biztosan tudja, hogy miért volt rá szükség.
Talán azért, hogy e megtapasztalások által őszintén, hitelesen tanúságot tudjak tenni a hitről, s a Jóisten gyógyító hatalmáról, ezáltal reményt adva más pároknak, akik jelenleg a reménytelenség tengerében elveszni látszanak.
Talán azért, hogy elkötelezetten tanúságot tegyek a házasságról, s másokat is segítsek ezen az úton. Ennek érdekében a tavasszal elvégeztem egy házassági tanácsadói képzést.
Talán azért is engedte meg ezt a fájdalmat a Jóisten, hogy lássam, megértsem és felhívjam a figyelmet, milyen meghatározó a gyermekek számára az egészségesen működő család, s milyen nagy károkat tud tenni ennek a hiánya.
Ha másért nem is, legalább gyermekeinkért, a jövő generációért tartsunk ki a házasságban, és mindent kövessünk el egy jó és egészséges házasság kialakításáért és fenntartásáért.
Nem lehetetlen! S a lehetetlenből is van kiút! Ezt én már bizonyítottam és bizton állítom. Azt azonban nem állítom, hogy könnyen megy, s nem kell energiát belefektetni. De mi is a boldogság Dr. Bagdy Emőke szerint? “A boldogság a megdolgozott lehetőségek útja.”

Köszönettel tartozom gyermekeimnek és férjemnek, aki a reménytelenségben is kitartott mellettem, támogatott a gyógyulásban, s ma már boldog házasságban élhetünk.