Tartalomjegyzék:
-Párválasztás
-Házasság
-Gyermekvárás
-Fogamzásgátlás
-Ha nem jön a baba: természetes és mesterséges módszerek

-Párválasztás
Isten nem mindenkit teremtett házasságra. Ezt könnyű megérteni, ha tudjuk, hogy több férfi él a földön, mint nő. Az első kérdés így az, hogy: Házasságra vagy egyedül való útra teremtettél, Uram? Ha a házasság a válasz, akkor lehet tovább lépni, mert csak ahhoz a feladathoz kapunk erőt és bölcsességet, amelyre Isten hívott el. Szomorúan látjuk, hogy hány hívő házasság bomlik fel, talán azért is, mert nem Isten vezetésére léptek a fiatalok ebben is, és a párválasztásban is. Pedig
boldog, istenfélő gyermekeket csak boldog, istenfélő családban tudunk nevelni, ezért nagyon fontos, hogy folyamatos imádság kísérje a felnőtté válást ezen a területen is. A párválasztásnál legyen szempont a keresztyén elköteleződés. Sokat segít, ha a szülők is támogatják a fiatalokat, ezért az azonos iskolázottság, érdeklődési kör, felekezeti hovatartozás, akár a nemzetiség is fontos lehet.
Hasznos, ha a családtervezésről már a jegyesség idején elkezdenek beszélgetni. Közös imádságban keresik Isten akaratát a saját, személyes életükre nézve. Az első kérdés így nem is az, hogy hány gyermekünk legyen, hanem az, hogy védekezhetünk-e vagy sem. A házasság évezredekig az elhálástól számított, vagyis az esküvő utáni szexuális közösség megvalósulásától. Gondoljunk csak Mikszáth Különös házasság című regényére! A kierőszakolt házasság nem volt elég, bizonyítani kellett, persze hamis tanúkkal, a nemi élet elkezdését. Ebben nem a szex volt a lényeg, hanem a gyermek fogantatásának lehetősége, mint a házasság egyik értelme a régi korok vallásos gondolkodása szerint.
Ma már másként gondolkodnak a keresztyén fiatalok is. Sokan még tanulnak, amikor házasságot kötnek. Egy gyermek mindenképpen akadály lehet a karrier építésében. Vajon Isten is így látja? Legyen ez imatéma!
-Házasság. Erről a témáról több írás található a honlapon a Család menüpont alatt. Ezekhez még egy fontos gondolatot tennék hozzá, amely évszázadokig nem volt (ekkora) probléma, ma viszont teljesen általános, a házasság előtti szex kérdését. Erről sok jó könyv megjelent már, érdemes keresgélni a protestáns könyvkiadók kínálatában. A Szentírás alapján egy határozott NEM-et tudunk mondani a házasság előtti nemi életre. Isten a szexualitást csak a házasságon belül tudja és akarja megvédeni és megáldani. Nem azért, mert valami nagyon jót el akar venni az embertől. Éppen ellenkezőleg. Christa Meves hívja fel a figyelmet arra, hogy a „házasság első szakaszában nem lehet minden további nélkül pótolni azt, amit a próbaházasságban (általában más partnerrel) már átéltek. A csodálatos, nagy boldogság, amelyben a házastársak – testi vonatkozásban is – egymást részesítik, nem jelentkezik újra, ha a megszokás eltompította. A nagy érzéseknek nem lehet parancsolni, azok gyengéden, különös módon alakulnak ki, megvannak a feltételeik. Eksztatikus öröm feltétele a dolog ritkasága és új volta. Ezért a mézeshetek a mai házasságokban még ritkábban fordulnak elő, mint korábban. A fiatal lányoknak fontos lenne tanulniuk ezekből a tapasztalatokból, az egyre növekvő lélektelenséggel együtt járó érzésből, amelyet sok ember észlel szomorúan saját magán. Előbb-utóbb el kellene gondolkodni a manapság divatos szabadosság következményeiről.”(Christa Meves: Manipulált mértéktelenség Kairos Kiadó 2009. 80-81. oldal)
-Gyermekvárás
Ha megfogan a baba, további kérdések merülnek fel. Az édesanya többnyire először a szülésre gondol, kórházat, orvost, újabban már szülésznőt is választ. Én is így voltam ezzel kezdetben, míg Isten el nem hívott ebből. Asa király történetéből értettem meg, hogy helytelen dolog az orvosokban bízni, és nem Istenben. Asa nem hajlott el a bálványokhoz soha, de utolsó éveiben meggyengült a hite, és „betegségében sem az Úrhoz folyamodott, hanem az orvosokhoz” ( 2.Krónika 16.12.).
Persze szükség van az orvosokra is, de ők csak eszközök, ezért attól fogva nem fogadtam orvost, teljesen rábíztam magam a gondviselésre. Egyik szülésemnél sem éreztem a fogadott orvos hiányát. Tudom, hogy ez egyéni vezetés kérdése egy olyan társadalomban, amely ennyire bebiztosítja magát, ezért nem arra bátorítom az édesanyákat, hogy ne keressenek orvost maguknak, hanem arra, hogy azt kérdezzék meg Istentől, hogy Ő hogyan látja ezt a kérdést. Lesz, akinek megengedi az orvosválasztást, de lesz, akinek nem. Ma, amikor a szabad orvosválasztás megszűnőben van, nekünk, keresztyén asszonyoknak nem kell félnünk az ügyeleti szüléstől sem (nekem négy ilyen szülésem is volt). Isten soha nem hagy el bennünket: „Megtartatik gyermekszüléskor, ha megmarad józanul a hitben, a szeretetben és a szent életben.” (1. Tim. 2.15) Van, aki elvből nem választ orvost, de erről az a véleményem, hogy ne elvből, hanem hitből lépjünk, mert „ami hitből nincs, bűn az.”( Róma 14.23) Hogy mit jelent hitben járni, azt mindenkinek magának kell megtanulnia keresztyén élete során. Fontos szempont, hogy „A hit hallásból van, a hallás pedig Krisztus beszéde által.” (Róma 10.14.) Az Ige olvasása, az istentisztelet hallgatása során, de más módon is vezethet bennünket Isten. Fontos, hogy egy ilyen fontos döntést, mint a szülés, ne hozzunk meg nélküle. Az anya, és a baba egészsége, valamint a szoptatás sikere miatt fontos, hogy a csecsemő lehetőleg hüvelyi úton, gyógyszerek nélkül szülessen, és a szülés után az anya hasára kerüljön, majd a lehető legrövidebb időn belül mellre. Ezzel átéli a befogadottság érzését, amely olyan fontos a helyes önértékelés kialakulása miatt is. A kórház megválasztása tehát fontosabb szempont lehet, ha erre van mód, mint az orvosé. Lehetőleg baba-barát intézményben szüljünk, ha erre nincs mód, még szülés előtt tudathatjuk az ott dolgozókkal az elvárásainkat. Már mindenütt van lehetőség rooming-in-re, ezzel sok problémát megelőzhetünk. Jobb lesz a kötődés, jobban beindul a szoptatás is, ha kezdetektől együtt van az anya és a kisbaba. Frissítés:2021-től már nem lehet orvost fogadni a szüléshez, csak több százezer forint lefizetése után. Mégis meghagyom ezt a részt a cikkben, mert bátorítónak gondolom.
-Fogamzásgátlás
A családtervezéssel kapcsolatban szívemhez legközelebb az egyik zsidó honlapon talált elmélkedés áll, melyet a Tórából vezetnek le (Tórának hívják Mózes 5 könyvét). Címe: Családtervezés? vagy mégsem?
Természetesen figyelembe kell venni, hogy ezt egy másik vallás képviselője írta csak az Ószövetség és zsidó hagyományok alapján. Krisztus idejében viszont még nem is volt Újszövetség, tehát akkor is így gondolkoztak.  „… az anyaméh gyümölcse jutalom”- vallja a zsoltáros (Zsolt. 127.3) Ezt a kijelentést Isten soha nem vonta vissza. „Akarom tehát- írja Pál -, hogy a fiatalabbak férjhez menjenek, gyermekeket szüljenek, háztartást vigyenek.” (2.Tim. 5.14)Viszont mi már nem élünk a törvény alatt, a keresztyén szabadságba beletartozhat a családtervezés is, de csak annak, akinek Isten megengedi, tehát egyéni vezetésre. Ha valaki nem érti, hogy mire gondolok, akkor védekezzen nyugodtan.
Nekem Isten ezt nem engedte meg, mégis 2-3 év van a gyerekeink között. Ő ma is képes arra, hogy kinyissa a méhet, és bezárja, ha akarja. Ilyen fontos döntést, mint a gyermekáldás, nem hozhatunk meg a saját fejünk után, és a férjünk beleegyezése nélkül. Ez közös döntés! Értelmünk megcsalhat, csak Isten Igéjére támaszkodhatunk. Mit mond Ő erről? Mit mond a Bibliában, mit mond a számunkra? Ha Isten nemet mond a családtervezésre, vegyük nagyon komolyan. Ha megengedi, akkor sem használhatunk bármit. Biztosan nem alkalmazható olyan módszer, mely a megtermékenyült petesejt beágyazódását akadályozza meg, vagy elpusztítja azt. Jó, ha tudjuk, hogy 28 napos ciklus esetén a menstruáció megkezdése utáni 14. napon van peteérés, tehát ekkor a legnagyobb a fogantatás valószínűsége.
A következő tanácsadók segítenek megismerkedni a testünk működésével, a termékeny és terméketlen napok meghatározásával, a választással.

-Természetes Családtervezési Tanácsadók Munkaközössége:

Előadás: Felelős párválasztás, gyermekvállalás , Családtervezés 

-Természetes és biztonságos címmel oktatókönyvet ismertet és képzést ajánl az Életünk a család weboldal, ezen belül olvasandó a Termékenység, tudatos fogamzásszabályozás .
Egy módszer, amely segít felismerni a termékeny, terméketlen napokat. Segít a fogamzásgátlásban és a várandósság elérésében is:

-Kézfogás Református Lelkigondozói Szolgálat Budapest Kálvin tér 8.
Telefon: 06-1-210-0056
Könyvajánló:
John és Sheila Kippley: A természetes családtervezés művészete
Ma már az a ritka, ha valaki nem tervezi a gyermeklétszámot. A védekezés elkezdésének sok oka van, az egyik az, hogy az elmúlt évtizedekben megdőlni látszott az a több évszázados tapasztalat, miszerint egy szoptató asszony nem lehet várandós. Talán megváltoztak a hormonok, vélték egyesek. Pedig csak arról van szó, hogy a szoptatás módja változott meg. Már nem igény szerint, hanem 3-4 óránként szoptattak, ez a mód pedig nem hatékony a termékenység visszaszorításában. Az asszonyok, érthető módon nem akarnak évente szülni. Itt olvasható egy tanulmány Családtervezés szoptatással címmel.
-Ha nem jön a baba
Az a normális, hogy a házasok előbb vagy utóbb gyermeket szeretnének. A házasság szándékos gyermektelensége ellentétben áll a teremtési renddel: „Szaporodjatok és sokasodjatok!” (I. Mózes 1.28) Mégis gyakran előfordul, és a Bibliában is számos a példát látunk arra, hogy mégsem jön a baba. Akkor az imádság volt az elsődleges „fegyver” a gyermekáldás érdekében, bár használtak különböző szereket is (pl. mandragóra I. Mózes 30). Ma már számos lehetőség közül választhatunk. Az a tény azonban, hogy valamit meg tudunk tenni, még nem garancia annak erkölcsös voltáról, ezért nemcsak a fogamzásgátlás lehetőségeit, hanem a fogantatást elősegítő módszereket is meg kell vizsgálnunk az Ige fényében. Az előző részben bemutatott módszerek, melyek a női szervezet termékeny időszakait segítenek megtalálni a fogantatás elősegítésére vagy megakadályozására, mindenképpen alkalmazhatóak, ha Isten megengedi, mert lehet, hogy nem. Ungár Aladár zsidókeresztyén misszionárius volt. Fiatal korukban nagyon szerettek volna gyermeket, még az örökbefogadáson is gondolkodtak, de az Úr nem igazolta ezeket a terveket. Amikor a zsidók helyzete fenyegetetté vált Magyarország német megszállása után, belátták, hogy az ő gyermektelen életük sokféle szolgálati lehetőséget ad. Istentől van tehát az is. Nagy hit kell annak elfogadásához, hogy elfogadjunk annyi gyermeket, amennyit Isten ad, de ahhoz gyakran még nagyobb, hogy a gyermektelenséget elfogadja egy házaspár.

Olvasandó: Létkérdés
Ha viszont lehetséges a termékenység elősegítése, akkor is meg kell vizsgálni a módszereket.
A továbbiakban egy holland református teológus könyvéből idézek.
Dr.J.Douma: Házasság és szexualitás Válás Abortusz Iránytű Kiadó 1998. Fordította Czanik Péter
„Mesterséges megtermékenyítés
Ez egy olyan módszer, amellyel a férj spermáját vezetik be az asszonyi nem szervekbe, hogy megtermékenyülést idézzenek elő.
Nemcsak azért lehet mesterségesen beavatkozni, hogy a megtermékenyülést megakadályozzák, hanem azért is, hogy lehetővé tegyék. A felelős családalapítás mindkét lehetőséggel élhet. A római katolikus egyház, amelynek nincs nehézsége magával a születésszabályozással, de az alkalmazott mesterséges eszközökkel igen, hasonló jellegű kifogást emel azon eszközök ellen, amelyeknek a megtermékenyülést kell lehetővé tenniük. Az előzőek alapján világos, hogy itt is más következtetésre jutok.
Már korábban írtam erről a tárgyról, a hetedik parancsolat tárgyalásánál (A Tízparancsolat című könyvében). Akkor sorra került a mesterséges megtermékenyítés, valamint a lombikban történő megtermékenyítés. Nem szükséges ezt mind megismételnem.
Azonban itt is nyomatékosan megismétlem, hogy a gyermekek nyerése és a házasság szétszakíthatatlanul egymáshoz kapcsolódik, és úgy is kell maradnia. Egy asszony mesterséges megtermékenyítése a férje spermájával, áldás az olyan házaspároknak, akiknek másképp nem lehetne gyermekük. De a mesterséges megtermékenyítés egy donor spermájával, tehát egy harmadik bekapcsolása az illető házasságon kívülről, nem olyan eszköz, amit a keresztyén használhat. A családalakítás együtt járhat mesterséges beavatkozásokkal, de a család gyermekei ennek a férfinek ezzel a nővel kötött házasságából valók legyenek.” (Egyébként mesterséges házasságtörés – írja Tízparancsolat című könyvében. Iránytű Kiadó 1994.)
„In vitro fertilisatio-lombik program
Ezért van az, hogy az in vitro fertilisatio minden olyan formáját is el kell utasítanom, amikor olyan spermát vagy petesejtet használnak hozzá, amelyik nem magától a házaspártól származik. Egy idegen asszony méhe sem szolgálhat inkubátorul egy másik házaspártól származó megtermékenyített petesejtnek. Nem is szólva arról, ha a megtermékenyített petesejt „anyaga” még ráadásul donoroktól származik.
EZEN MÓDON A LOMBIKBAN TÖRTÉNŐ MEGTERMÉKENYÍTÉS LEHETŐSÉGEI A CSALÁDALAPÍTÁS SZEMPONTJÁBÓL NAGYON KORLÁTOZOTTAK (kiemelés tőlem).
Ehhez járul, hogy ennek az eljárásnak a során általában több embrió keletkezik, mint amennyit beültetnek. Nagy az esély rá, hogy a legjobb embriót kiválasztják, a többit elpusztítják, vagy kísérleteznek velük. Sokan azon a véleményen vannak, hogy az ilyen szelekció annyira velejárója ennek az eljárásnak, hogy a módszer használata a keresztyének számára megengedhetetlen. Megismétlem azokat a feltételeket, amelyeknek szerintem meg kell felelni, ha egy keresztyén élni akar ezzel az eljárással:
1) Az embriónak a házasságban élő férj és feleség örökletes anyagából kell származnia;
2) az embriót a saját anyjába kell beültetni;
3) az embriókat nem szabad szelektálni, hanem kivétel nélkül be kell ültetni; az embriót a lehető leghamarabb be kell ültetni, hogy a fagyasztás vagy más efféle a minimumra korlátozódjék.
Tiszteletet parancsolóak azok a modern eszközök, amelyek az embereket hozzásegítik, hogy gyermekük legyen. Egyúttal hátborzongatóak is, mert a tudósoknak egyre jobban sikerül jelezni és kiküszöbölni a hiányosságokat az új emberi élet legzsengébb kezdeténél. Ez a legtöbb esetben egyszersmind magának az új életnek a kiküszöbölését is jelenti. Egy keresztyén ebben nem működhet közre.
A válasz arra a kérdésre, „miért akarunk családot?” összefügg azzal is, hogyan tekintünk a fogyatékos életre. Aki mindenből a legjobbat akarja, az talán nem túl hosszú időn belül okosan azon fog dolgozni, hogy minden születés lombikban történő megtermékenyítés útján történjék. Akik azonban házasságuk céljánál, és gyermekek utáni vágyuk esetében először Istenre és az ő országára gondolnak, vissza fognak riadni a művi abortusztól, de attól is, hogy egy laboratóriumban elpusztítsák a legzsengébb emberi életet.
Azoknak az eszközöknek a mesterséges volta, amelyeket akár a születés korlátozására, akár a születés előmozdítására használnak, nem dönt a jogosságukról. Az egyik jó, a másik rossz lelkiismerettel él velük. Aki jó lelkiismerettel teszi, Isten szolgálatában állónak látja. Az eszközök jók, ha Isten iránti hálával élnek velük.”114-115.oldal (engedéllyel közölve)
Hozzáteszem: A „feleslegessé” vált embriók elajándékozása sem járható út egy hívő házaspárnak, hogy ne pusztítsák el őket, hiszen ez is a „mesterséges házasságtörés” kategóriába esik. A másik anya méhében az ajándékozó gyermeke fog kifejlődni. Olyan ez, mintha lemondana a saját gyermekéről, és ismeretlenek gondjaira bízná.