Esküszöm az élő Isten előtt, aki Atya, Fiú, Szentlélek, teljes Szentháromság, egy örök, igaz Isten, hogy ezt a nőt/férfit, akinek most Isten színe előtt kezét fogom/akinek Isten színe előtt kezén vagyok, szeretem. Szeretetből megyek hozzá, Isten törvénye szerint feleségül. Hozzá hű leszek, vele megelégszem, vele szentül élek, vele tűrök, vele szenvedek, és őt sem egészségében, sem betegségében, sem boldog, sem boldogtalan állapotában holtomiglan vagy holtáiglan hitetlenül el nem hagyom, hanem teljes életemben hűséges gondviselője/segítőtársa leszek. Isten segítsen engem ebben!

Ez a református házassági esküvő szövege. Az esküszövegből nyilvánvaló, hogy a keresztyén házaspár számára a válás semmilyen körülmények között sem lehet megoldás a válságok esetén. Mégis azt látjuk, hogy Magyarországon a házasságok fele válással végződik, s ez a tendencia elindult a gyülekezetbe járók között is. Begyűrűzött a korszellem, az önmegvalósítás és a problémák emberi módon való megoldásának szellemisége. Sokan gondolják úgy, hogy a szerelem megfakulásával már csak teher az együttélés. Innen pedig könnyen vezet az út a hűtlenséghez, amely nem feltétlenül egy másik emberrel való kapcsolatot jelent. A megcsalás ugyanis ott kezdődik, hogy elkezdem jól érezni magam mással. Ez lehet személy, de egy elfoglaltság is. Lehetnek a haverok, a barátnők, de lehet egy hobby is. Pedig a szerelem elmúlása nem lehet ok a válásra. A házasság ugyanis elsősorban nem szerelmi kapcsolat, hanem egy érdekvédelmi szövetség, mikroközösség az utódok felnevelésére, hogy a család neve, a felekezet, a nemzetség, a nemzet, fennmaradjon. A katolikus pap például így kérdezi a jegyeseket: „Elfogadod-e a gyermekeket, akikkel Isten megajándékozza házasságotokat? Ígéred-e, hogy Krisztusnak és az ő egyházának törvényei szerint neveled őket? ”
Isten azonban nemcsak földi viszonylatokat határoz meg a házasság számára, ennél még tovább megy a házasság meghatározásában. Egy férfi és egy nő házasságát szövetségkötésnek tekinti, amelyben nem az egyén boldogságkeresése a cél, még csak nem is a másik boldogítása, hanem az, hogy ketten felmutassák Krisztus és az egyház kapcsolatát. Úgy kell szeretnie a férjnek a feleségét, ahogyan Krisztus szerette az egyházat, és önmagát adta érte (Efezus 2,25). Lehet, hogy a szerelem megfakul, de egy férj akkor is szeretheti a feleségét, ha már nem kedveli, mert a szeretet elsősorban nem érzelem, hanem egy akarati döntés: azt adom a másiknak, amire szüksége van. Az asszonynak pedig, mint az egyháznak, figyelnie kell Krisztusra, és vezetőnek kell őt tekintenie. A hívő asszonynak akkor is igazodnia kell a férjéhez, ha már nem szereti őt, vagy úgy gondolja, hogy a férfi nem méltó a családfő szerepére.
200 évvel ezelőtt minden sokkal könnyebb volt. A házasságokat egy életre kötötték, mindenki tudta a feladatát, tették a dolgukat és nem váltak. Házasságtörés is csak nagyon ritka volt, mert az ilyet a közösség kiközösítette. A gyermekek nevelését a nagycsalád vállalta, nemcsak a szülők, hanem a nagyszülők is. A fiatalasszonyokat a szülés után segítők hada vette körül, később is számíthatott támogatásra. A problémáit, ha voltak, megbeszélhette az asszonyközösségben, nem kellett az este hazatérő férjre zúdítani olyan nehézségeket, amelyekre férfiként nem biztos, hogy kíváncsi. Évszázadokig bevált minták alapján éltek. Az egyházzal való kapcsolat természetes volt. Bár akkor sem élt több elkötelezett keresztyén, mint most, de az egész társadalom elvárta, hogy az emberek a bibliai normák szerint éljenek. Még ha nem is vettek mindent egészen az Írások szerint, ott voltak a templomban, hallották a prédikációt. Elfogadták azt a minden vallásban meglévő kötelezettséget, hogy Istennek rész jár mindenből, amink van, hogy Őt tisztelni kell. Tanulták a Tízparancsolatot. „Én, az Úr vagyok a te Istened, ne legyenek néked idegen isteneid én előttem!” Nagyjából tisztában lehettek azzal, mik az isteni elvárások, amelyek segítenek a mindennapi életben. Hallották, hogy meg kell bocsátani, hogy bocsánatot kell kérni. A „Szeresd felebarátodat, mint magadat!”- parancsnak engedve számíthattak nemcsak a családjuk, hanem az egész faluközösség segítségére, ha bajba jutottak. Ha válságban van is egy házasság, nem szabad feladni, Istennél mindig van megoldás. Lehet segítséget kérni a lelkészektől, vagy tapasztalt lelkigondozóktól. Még jobb, ha nem várjuk meg azt, hogy tönkremenjen a kapcsolatunk, hanem még előtte keresünk egy házaskört valamelyik gyülekezetben. Az ilyen házaskörök önsegítő csoportként működnek. Egy felkészült előadó vezetésével különböző témákat vesznek át a házasság, család, gyereknevelés területéről. Lehet kérdéseket feltenni, tapasztalatokat cserélni.
Végül halljuk meg Jézus hívását: „Jöjjetek énhozzám mindnyájan, akik megfáradtatok, és meg vagytok terhelve, és én nyugalmat adok nektek. Vegyétek magatokra az én igámat, és tanuljátok meg tőlem, hogy szelíd vagyok, és alázatos szívű, és megnyugvást találtok lelketeknek. Mert az én igám boldogító, és az én terhem könnyű.” (Máté 11,28-30)

Ágostonné Szőcs Anna
www.anyacska.hu

Könyvajánló:
Kálvin, Harmat, Ébredés Alapítvány, KIA Kiadók könyvei.
Segítségnyújtás:
-Lelkészi hivatalok
-Kézfogás Református Lelkigondozói Szolgálat
egyének, párok és családok lelkigondozása
Budapest, Kálvin tér 8.
e-mail: lelkigondozas@rmk.hu
telefon: 06-1-210-0056
-Bibliai Házassággondozó Szolgálat www.bhsz.hu
-Telefon-lelkigondozás 06-1201-0011 Minden nap délután 17-21-ig
*lásd A Szoptatás menüpont alatt a Hogyan? című cikk
**Fónagy Miklósné: Üvegfalak mögött – DRE. Bp. 1999.