1. Czibere Károly előadása a Reformációi Gálaesten:

2. B. Nagy Endre: A férfi szerepe a családban

A férfi feladata a család védelme. Ez nagyon általánosság-szerű kijelentés volt, de ha jobban megvizsgáljuk, már nem is lesz annyira parafrázis!

Egy kicsit hasonlít a férfi feladata a honvédelemhez. A gazdasági irányítás viszont a nő feladata, de – félreértés ne essék – a honvédelemnek is vannak pénzügyi kérdései, annak is vannak gazdaságélénkítő hatásai, a honvédelmi miniszternek is vannak gazdasági tanácsadói, és az ország gazdaságának irányítását jelentősen befolyásolja a honvédelem. (Értsd: a honvédelmi minisztérium irányítása alatt működő vagy abban részvénytöbbséggel rendelkező cégeknek adott megrendeléseknek az ország gazdaságát befolyásoló szerepe van, de értem ez alatt a katasztrófák utáni helyreállító munkák gazdasági hatásait: az így helyreállított munkahelyek, cégek adóbevételt juttatnak az államnak – és a helyreállítás költségei hosszú távú befektetésekké változtak ! De a hadügynek nem csak a békeévekben van gazdaságélénkítő hatása…)

Az igeszakasz sem a felelősségi körök merev szétválasztásáról szól (hogy a férfi ne szóljon bele a család pénzügyeibe, míg a feleség se szóljon bele a család – normál esetben – verbális, – atipikus esetben – fizikális védelmébe) hanem a hatáskörök normális mértékű egybemosásáról.

Egy család is hasonló működési elvekkel működik, mint egy ország. Az ország jóléte is a hadügy belügy, pénzügy (gazdaságirányítás) hármasságának természetes szimbiózisán nyugszik. Ha bármelyik is magához ragadja az irányítást, ha bármelyik is maga alá rendeli a másik kettőt, azt az ország közélete fogja megsínyleni (mint ahogy a történelemben sok-sok ilyen példával találkozhatunk).

Ugyan a feleség érzelmileg, fizikálisan a gyengébb fél, de a férj részéről ízléstelen, ha ezt kihasználja – mondjuk keményebb szóval – aljas tett. Csak a kettejük együttes munkája hozhatja meg a család boldogságát, mentális és materiális jólétét. A két fél mellérendelt szerepben kell, hogy működjön – tiszteletben tartva egymás érdekeit és hatásköreit, de megbeszélve (megtárgyalva, egyeztetve) egymás problémáit, nehézségeit. A közös imádkozás ebben igen sokat segít- főleg azért is, mert ez a magán- vagy személyes problémák kibeszélésének ideje. Így közösen hordozzák a házastársak egymás problémáit, a napi közös imádkozás a problémákat közüggyé teszi, nem lesznek (kisajátított ) magánügyek – a férfit és a nőt ( kapcsolatuk milyenségétől függetlenül) érintő kérdések imaközösségre találnak, mint a naplóírásnál, a problémák kibeszélésre kerülnek. Nem véletlenül figyelmeztet Péter apostol, hogy se a nő, se a férfi ne sajátítsa ki magának a vezető szerepet, mert örököstársak ők: (mellérendelt) társak és nem alárendeltjei egymásnak!

Ehhez viszont nagyfokú intelligencia szükséges – mindkét fél részéről! A férfi hiába próbál a feleségével a család közös problémáiról beszélni (mivel semmi kedve egymagának döntenie a feleséget is érintő kérdésekben), vagy a feleség is hiába tesz meg mindent a közös gondjaik, örömeik megtárgyalásának érdekében, ha a partner erre nem hajlandó, és mereven elutasítja az együttműködést.

Igen, intelligenciát mondtam, nem iskolában tanult ismereteket! A közös megbeszélésre való igényt a szüleinktől lessük el, ők plántálják belénk az erre való szükséget, a családunknál (a szülői háznál) sajátítjuk el az erre való képességet. Itt tanuljuk meg (ez a tanulás évek alatti tapasztalást jelent), hogy a gondokat meg kell beszélni, nem magunkba hordozni és aztán kontroll nélkül kiengedni! Elmérgesedett helyzeteket már nehéz orvosolni! Azt, hogy segítő szándékkal tudjunk a másikhoz fordulni, és ne hagyjuk őrlődni a problémáival, vegyük észre, hogy a másiknak gondjai vannak, ösztönözzük, hogy könnyítsen a lelkén, ossza meg a problémáit, önös érdekeinket rendeljük alá a másik érdekeinek, ez intelligencia kérdése (a tankönyvekből szerzett tudásnak ehhez semmi köze)! Persze ahhoz, hogy a másik fél éljen és ne visszaéljen a felé nyújtott baráti jobbal, ugyancsak intelligencia kérdése! Így mindkét félen kisebb lesz a döntések meghozatalának felelőssége, így több örömteli percet szentelhetnek gyermeküknek (akiért az egész procedúra zajlik)! A magyar nyelv képeket használ! A férj gyötrődését eltűrő asszony nem fele-ség, hanem egy-ség, nem a férfi jobbik fele, hanem a gyermekével, a férj kizárásával, egyedül foglalkozó, az felett basáskodó hárpia. Aki – miután olyan gyermeknevelési problémákkal szembesül, amiben a férfinak szerepe lenne, összeroppan a súly alatt. (Sajnos lány-anya által nevelt gyerekekkel találkoztam – egy szóval kifejezve neveletlenek voltak!) De a feleség kínlódását elviselő férfi sem házas –társ, hanem házzal rendelkező egy-ség. Ha ezt a természetellenes és romboló viszony fennállását sokáig hagyják a felek, nem méltóak a férj és a feleség elnevezésre, önálló entitások, akiknek vétek gyermeket nevelni, nem érettek még a gyermeknevelés örömeire és örömteli bánataira!

Egyik fél sem hagyhatja magára a másikat, mert a közös gyermekük lelki fejlődése látja kárát! Ehhez viszont a napi problémák elmérgesedésének napi kibeszélése, elhordozása, közös imádkozás szükséges!