A Szent Lélek kitöltetésének ünnepe
A magyar pünkösd szó a görög pentekoszté – ötvenedik (nap) magyar fülnek kedvesebb hangzású formája. Az ünnep neve azt jelzi, hogy húsvét után az 50. napon van. Az Ószövetségben pünkösd eredetileg az aratás illetve a törvényadás ünnepe volt. Az Újszövetségben a 4. században bontakozott ki az Apostolok Cselekedete 2-nek megfelelően a Szentlélek külön ünnepe. Ünnepélyes keresztelési alkalommá tették. A mai korban pünkösd előtti vasárnap konfirmálnak a gyerekek, és pünkösdkor veszik az első úrvacsorát.
A pünkösd a három nagy egyházi ünnep közül (karácsony, húsvét, pünkösd) a legkevésbé ismert, pedig a Szentlélek ismerete nélkül nem érthetjük meg a keresztyén élet lényegét.
Az előzmények: Jézus halála után nem maradt a sírban, hanem feltámadt és többször megjelent az apostoloknak. Megígérte nekik, hogy elküldi a Szentlelkét. Kicsoda a Szentlélek? A keresztyénség központi hitigazsága az, hogy Isten, mint Atya, Fiú és Szentlélek jelentette ki magát. A Szentlélek a láthatatlanul köztünk élő és bennünk munkálkodó Isten. Jelképe a galamb. Szénási Sándor így ír erről az ünnepről: 
“Kimondhatjuk, hogy a Szentháromság titkának ünneplése ősi szükséglet volt az egyházban, kivált, ha visszatekintünk azokra a heves küzdelmekre, amelyeket Arius (280-336) követőivel folytatott az egyház. Ez az ókori eretnekség Krisztust teremtménynek mondta, istenségét tagadta. Az egyház az ókori zsinatokon elhatárolta magát a tévtanoktól, s megvallotta az egy örök Istenbe, mint teljes Szentháromságba vetett hitét. Peckham canterbury-i érsek (1220-92) így vall erről himnuszában:
A Szentlélek az az öröm,
Mely összeköt Atyát s Fiút,
S a Három együvé ömöl,
Egy fő-fő Jóba összefut.
Modern korunkban fenyeget e harmadik főünnep jelentőségének elhalványodása. Félő, hogy majális, kirándulás, természetjárás lesz belőle. Isten népének tudnia kell, hogy az
Áldott szép pünkösdnek gyönyörű ideje
szintén Isten kegyelméből való. A tavasz, a virágzás, a szépség mind a Szentlélek munkája (Zsolt 104,309) ugyanakkor nem feledheti el, hogy a Lélek nemcsak a természetet, hanem az emberi szívet is újjá akarja teremteni.” 
Az újjáteremtés, újjászületés azért fontos, hogy többé ne a maga önző kívánságai szerint járjon az ember, hanem keresse Isten akaratát, és embertársai javát. A keresztyén ember így lesz Jézus Krisztus tanúja, ahogy azt Ő meghagyta a tanítványainak. A Szentlélek teszi képessé az embert arra, hogy a nehézségeket, akár az üldöztetéseket is vállalja Isten szolgálatában. Így lett Péterből, aki háromszor megtagadta Jézust a keresztre feszítés előtt, bátor hitvalló a Szentlélek kitöltetése után: “Vesztek erőt, miután a Szentlélek eljő reátok és lesztek nékem tanúim.” (Apostolok cselekedetei 1,8) – mondta Jézus mennybemenetele előtt. Pünkösdkor erre a csodára emlékezünk, és ezért adunk hálát. Ez a nap a keresztyén egyház születésnapja is, mert Péter apostol prédikációjára 3000 ember megtért, ezzel együtt vette a Szentlelket, és belőlük alakult meg az első keresztyén gyülekezet. Ma már az egyház sok felekezetben él, de eredeti értelmében láthatatlan. Valamennyi felekezetben vannak tagjai, és ez nem teljesen azonos a látható egyháztagokkal. Az egyház azok közössége, akik Krisztus követésére szánták az életüket, akiknek üdvösségük van. De azt is elmondhatjuk, hogy a látható egyház nélkül sincs üdvösség, mert aki már megtért és újjászületett, Isten családjának részese lett, keresni fogja a hasonlóan gondolkodó embereket, akiket testvéreinek tart. Tehát a láthatatlan egyház megjelenik a láthatóban. Az őskeresztyének még az üldöztetések ellenére is együtt voltak. A szeretet jellemezte őket egymás és a külvilág felé. Egész életükben küldetést teljesítettek, hogy másokkal is megismertessék a Jézus Krisztusban megváltott élet örömét és boldogságát. Ma is ez a feladatunk.