Ágostonné Szőcs Anna | Gyülekezetépítés a családban

08 feb

Takarékos ötletek

Jézus mondja: „…ne aggódjatok életetekért, hogy mit egyetek, és mit igyatok, se testetekért, hogy mivel ruházkodjatok. Nem több-e az élet a tápláléknál, és a test a ruházatnál? Nézzétek meg az égi madarakat: nem vetnek, nem is aratnak, csűrbe sem takarnak, és mennyei Atyátok eltartja őket. Nem vagytok-e ti sokkal értékesebbek náluk? Aggódásával pedig ki tudná közületek meghosszabbítani életét csak egy arasznyival is? Mit aggódtok a ruházatért is? Figyeljétek meg a mezei liliomokat, hogyan növekednek: nem fáradoznak, és nem fonnak, de mondom nektek, hogy Salamon teljes dicsőségében sem öltözködött úgy, mint ezek közül akár csak egy is. Ha pedig a mező füvét, amely ma van, és holnap a kemencébe vetik, így öltözteti az Isten, nem sokkal inkább titeket, kicsinyhitűek?

Ne aggódjatok tehát, és ne mondjátok: Mit együnk? – vagy: Mit igyunk? – vagy: Mit öltsünk magunkra? Mindezt a pogányok kérdezgetik, a ti mennyei Atyátok pedig tudja, hogy szükségetek van minderre. De keressétek először az ő országát és igazságát, és ezek is mind ráadásul megadatnak nektek. Ne aggódjatok tehát a holnapért, mert a holnap majd aggódik magáért: elég minden napnak a maga baja.” (Máté 6. 25-34)

Ha egy édesanya igény szerint szoptat és sok gyermeket vállal, akkor hosszú ideig nem tud munkát vállalni. Hogyan boldogulhat egy család egy fizetésből és gyesből, gyedből? Nemcsak Magyarországon nehéz ez. Az Egyesült Államokban sincs kolbászból a kerítés. Hallottam olyan keresztény közösségről, ahol úgy döntöttek, hogy kiadásaikat befagyasztják a 70-es évek szintjén. Nem hagyják magukat sodortatni a fogyasztói szemlélet által. Donna Poole amerikai édesanya hasonlóan gondolkodik. Egy hosszabb cikkéből válogattam néhány gondolatot arról, hogyan boldogulnak kevés jövedelemből. Legyen ez bátorítás, hogy nem vagyunk egyedül.

„Igyatok vizet, ne szódát vagy gyümölcsléket, kivéve különleges alkalmakkor! Ne vegyél több papírtörölközőt és papírszalvétát! (A régi pelenkákat rongynak használjuk.) Textilszalvétát használunk, hacsak nincs nálunk túl sok vendég ebédre, vagy vacsorára.

Ne ragaszkodj egy árufajtához! Vágd ki a kuponokat, és olyan üzletekben vásárolj, ahol beszámítják őket! Mindig olyan árut vegyél, ami akciós!

A hús legyen mellékfogás, tégy egy marékkal rakott ételekbe, spagettibe, levesbe, raguba! Ezzel sok pénzt takaríthatsz meg, nem is beszélve a kilókról.

Tartósíts és fagyassz le annyi ételt, amennyit csak tudsz! (Voltak olyan évek, amikor 1000 l-t is eltettünk). Ha nincs helyed veteményeskertnek, vásárolj nagy tételekben a zöldségpiacról.

Ne vegyél félkész vagy készételeket! Ne felejtsd el, hogy bármilyen az otthon készült sütemény vagy kelt tészta, a család ugyanúgy fogja élvezni.*

Egy édesanya, aki otthon marad, más alkotó módon is sok pénzt tud megtakarítani.

Fogadd el a használt ruhákat és szortírozd őket méret és nemek szerint, aztán vidd föl őket dobozokban a padlásra! Ez időt vesz igénybe, ezen kívül tavasszal és ősszel is át kell nézni őket, hogy mit tettél félre, de rengeteg pénz megtakarítást jelent. Vásárolj használt, olcsó ruhát! Mi ezt tesszük, de remélem, hogy ez nem látszik meg rajtunk. Amikor mégis új ruhát veszel, vásárolj szezon végén.

Kövesd a nagymamáink által nagyra tartott életelveket: használd el, koptasd el, tedd használhatóvá, vagy legyél meg nélküle!

Vannak anyák, akik azért dolgoznak, hogy a család talpon maradjon. Vannak, akiknek beteg a férjük, vagy óriási orvosi költség terheli a családi kiadásokat. Másoknak tanul a férjük, vagy más elfogadható indokuk van arra, hogy távol legyenek az otthonuktól. Sok dolgozó nő semmire sem vágyik jobban, mint, hogy főállású anya lehessen. Ha bele tudsz nézni az Úr Jézus mindent tudó szemébe és tudsz kielégítő okot adni arra, hogy az otthonodtól távol dolgozz, távol legyen tőlem az, hogy kritizáljalak.

Egyes asszonyok meggyőzik magukat arról, hogy állásuk szükséges. Valóban szükséges lenne akkor is, ha mértékletesen és egyszerűen élnének? Egyes asszonyok, még keresztyén körökben is, csak azért dolgoznak, mert az anyagiasság csábítja őket… ” Egy átlagos amerikai gyerek 300 dollár értékű játékot kap évente. ” (1996. Servant, január). Ugyanannak az átlaggyereknek az anyukája valószínűleg nem volt otthon egész évben. Egy ilyen csere sehogy sem éri meg az árát.”

DONNA POOLE

(A Gospel Herald and the Sunday School Times 1996. nyári számából)

*A készételekben egyébként is rengeteg adalékanyag van, színezék, tartósító, ízfokozó, melyek között több rákkeltő is akad. Legjobb és legegészségesebb is, ha a lehető legtermészetesebb állapotukban fogyasztjuk az ételeket.

A következő gondolatokat a Református Nőszövetség Hírlevelében találtam:

Egy levél

Ha ma reggel egészségesen ébredtél, akkor áldottabb vagy, mint az az egymillió ember, aki nem éli túl ezt a hetet!

Ha sohasem élted át a háború borzalmát, a fogság magányát, a kínzás fájdalmát vagy az éhezés reménytelenségét…akkor boldogabb vagy, mint 500 millió ember a világon!

Ha templomba járhatsz anélkül, hogy ezért üldöznek, zaklatnak, letartóztatnak, megkínoznak, vagy kivégeznek, akkor áldottabb vagy, mint 3 millió ember a világon!

Ha van otthon ennivalód, több váltás ruhád, tető a fejed felett, és még ágyad is van, akkor gazdagabb vagy, mint az emberek 75%-a a világon!

Ha van bankszámlád, pénz a zsebedben, és több tányér étel közül választhatsz, ha otthon ebédelsz, akkor a világ leggazdagabb 8%-ának része vagy!

Ha a szüleid élnek, és még nem váltak el, akkor ritka szerencsés vagy, mert ez nagyon keveseknek adatik meg!

Ha elolvastad ezt a levelet, akkor kétszeresen is áldott vagy: egyrészt, mert valaki gondolt rád, amikor elküldte, másrészt, mert kétmilliárd ember a világon nem tud olvasni!

Ágostonné Szőcs Anna

www.anyacska.hu

10 máj

Családtervezés:igen?,nem?

Tartalomjegyzék:
-Párválasztás
-Házasság
-Gyermekvárás
-Fogamzásgátlás
-Ha nem jön a baba: természetes és mesterséges módszerek

-Párválasztás
Isten nem mindenkit teremtett házasságra. Ezt könnyű megérteni, ha tudjuk, hogy több férfi él a földön, mint nő. Az első kérdés így az, hogy: Házasságra vagy egyedül való útra teremtettél, Uram? Ha a házasság a válasz, akkor lehet tovább lépni, mert csak ahhoz a feladathoz kapunk erőt és bölcsességet, amelyre Isten hívott el. Szomorúan látjuk, hogy hány hívő házasság bomlik fel, talán azért is, mert nem Isten vezetésére léptek a fiatalok ebben is, és a párválasztásban is. Pedig
boldog, istenfélő gyermekeket csak boldog, istenfélő családban tudunk nevelni, ezért nagyon fontos, hogy folyamatos imádság kísérje a felnőtté válást ezen a területen is. A párválasztásnál legyen szempont a keresztyén elköteleződés. Sokat segít, ha a szülők is támogatják a fiatalokat, ezért az azonos iskolázottság, érdeklődési kör, felekezeti hovatartozás, akár a nemzetiség is fontos lehet.
Hasznos, ha a családtervezésről már a jegyesség idején elkezdenek beszélgetni. Közös imádságban keresik Isten akaratát a saját, személyes életükre nézve. Az első kérdés így nem is az, hogy hány gyermekünk legyen, hanem az, hogy védekezhetünk-e vagy sem. A házasság évezredekig az elhálástól számított, vagyis az esküvő utáni szexuális közösség megvalósulásától. Gondoljunk csak Mikszáth Különös házasság című regényére! A kierőszakolt házasság nem volt elég, bizonyítani kellett, persze hamis tanúkkal, a nemi élet elkezdését. Ebben nem a szex volt a lényeg, hanem a gyermek fogantatásának lehetősége, mint a házasság egyik értelme a régi korok vallásos gondolkodása szerint.
Ma már másként gondolkodnak a keresztyén fiatalok is. Sokan még tanulnak, amikor házasságot kötnek. Egy gyermek mindenképpen akadály lehet a karrier építésében. Vajon Isten is így látja? Legyen ez imatéma!
-Házasság. Erről a témáról több írás található a honlapon a Család menüpont alatt. Ezekhez még egy fontos gondolatot tennék hozzá, amely évszázadokig nem volt (ekkora) probléma, ma viszont teljesen általános, a házasság előtti szex kérdését. Erről sok jó könyv megjelent már, érdemes keresgélni a protestáns könyvkiadók kínálatában. A Szentírás alapján egy határozott NEM-et tudunk mondani a házasság előtti nemi életre. Isten a szexualitást csak a házasságon belül tudja és akarja megvédeni és megáldani. Nem azért, mert valami nagyon jót el akar venni az embertől. Éppen ellenkezőleg. Christa Meves hívja fel a figyelmet arra, hogy a „házasság első szakaszában nem lehet minden további nélkül pótolni azt, amit a próbaházasságban (általában más partnerrel) már átéltek. A csodálatos, nagy boldogság, amelyben a házastársak – testi vonatkozásban is – egymást részesítik, nem jelentkezik újra, ha a megszokás eltompította. A nagy érzéseknek nem lehet parancsolni, azok gyengéden, különös módon alakulnak ki, megvannak a feltételeik. Eksztatikus öröm feltétele a dolog ritkasága és új volta. Ezért a mézeshetek a mai házasságokban még ritkábban fordulnak elő, mint korábban. A fiatal lányoknak fontos lenne tanulniuk ezekből a tapasztalatokból, az egyre növekvő lélektelenséggel együtt járó érzésből, amelyet sok ember észlel szomorúan saját magán. Előbb-utóbb el kellene gondolkodni a manapság divatos szabadosság következményeiről.”(Christa Meves: Manipulált mértéktelenség Kairos Kiadó 2009. 80-81. oldal)
-Gyermekvárás
Ha megfogan a baba, további kérdések merülnek fel. Az édesanya többnyire először a szülésre gondol, kórházat, orvost, újabban már szülésznőt is választ. Én is így voltam ezzel kezdetben, míg Isten el nem hívott ebből. Asa király történetéből értettem meg, hogy helytelen dolog az orvosokban bízni, és nem Istenben. Asa nem hajlott el a bálványokhoz soha, de utolsó éveiben meggyengült a hite, és „betegségében sem az Úrhoz folyamodott, hanem az orvosokhoz” ( 2.Krónika 16.12.).
Persze szükség van az orvosokra is, de ők csak eszközök, ezért attól fogva nem fogadtam orvost, teljesen rábíztam magam a gondviselésre. Egyik szülésemnél sem éreztem a fogadott orvos hiányát. Tudom, hogy ez egyéni vezetés kérdése egy olyan társadalomban, amely ennyire bebiztosítja magát, ezért nem arra bátorítom az édesanyákat, hogy ne keressenek orvost maguknak, hanem arra, hogy azt kérdezzék meg Istentől, hogy Ő hogyan látja ezt a kérdést. Lesz, akinek megengedi az orvosválasztást, de lesz, akinek nem. Ma, amikor a szabad orvosválasztás megszűnőben van, nekünk, keresztyén asszonyoknak nem kell félnünk az ügyeleti szüléstől sem (nekem négy ilyen szülésem is volt). Isten soha nem hagy el bennünket: „Megtartatik gyermekszüléskor, ha megmarad józanul a hitben, a szeretetben és a szent életben.” (1. Tim. 2.15) Van, aki elvből nem választ orvost, de erről az a véleményem, hogy ne elvből, hanem hitből lépjünk, mert „ami hitből nincs, bűn az.”( Róma 14.23) Hogy mit jelent hitben járni, azt mindenkinek magának kell megtanulnia keresztyén élete során. Fontos szempont, hogy „A hit hallásból van, a hallás pedig Krisztus beszéde által.” (Róma 10.14.) Az Ige olvasása, az istentisztelet hallgatása során, de más módon is vezethet bennünket Isten. Fontos, hogy egy ilyen fontos döntést, mint a szülés, ne hozzunk meg nélküle. Az anya, és a baba egészsége, valamint a szoptatás sikere miatt fontos, hogy a csecsemő lehetőleg hüvelyi úton, gyógyszerek nélkül szülessen, és a szülés után az anya hasára kerüljön, majd a lehető legrövidebb időn belül mellre. Ezzel átéli a befogadottság érzését, amely olyan fontos a helyes önértékelés kialakulása miatt is. A kórház megválasztása tehát fontosabb szempont lehet, ha erre van mód, mint az orvosé. Lehetőleg baba-barát intézményben szüljünk, ha erre nincs mód, még szülés előtt tudathatjuk az ott dolgozókkal az elvárásainkat. Már mindenütt van lehetőség rooming-in-re, ezzel sok problémát megelőzhetünk. Jobb lesz a kötődés, jobban beindul a szoptatás is, ha kezdetektől együtt van az anya és a kisbaba. Frissítés:2021-től már nem lehet orvost fogadni a szüléshez, csak több százezer forint lefizetése után. Mégis meghagyom ezt a részt a cikkben, mert bátorítónak gondolom.
-Fogamzásgátlás
A családtervezéssel kapcsolatban szívemhez legközelebb az egyik zsidó honlapon talált elmélkedés áll, melyet a Tórából vezetnek le (Tórának hívják Mózes 5 könyvét). Címe: Családtervezés? vagy mégsem?
Természetesen figyelembe kell venni, hogy ezt egy másik vallás képviselője írta csak az Ószövetség és zsidó hagyományok alapján. Krisztus idejében viszont még nem is volt Újszövetség, tehát akkor is így gondolkoztak. „… az anyaméh gyümölcse jutalom”- vallja a zsoltáros (Zsolt. 127.3) Ezt a kijelentést Isten soha nem vonta vissza. „Akarom tehát- írja Pál -, hogy a fiatalabbak férjhez menjenek, gyermekeket szüljenek, háztartást vigyenek.” (2.Tim. 5.14)Viszont mi már nem élünk a törvény alatt, a keresztyén szabadságba beletartozhat a családtervezés is, de csak annak, akinek Isten megengedi, tehát egyéni vezetésre. Ha valaki nem érti, hogy mire gondolok, akkor védekezzen nyugodtan.
Nekem Isten ezt nem engedte meg, mégis 2-3 év van a gyerekeink között. Ő ma is képes arra, hogy kinyissa a méhet, és bezárja, ha akarja. Ilyen fontos döntést, mint a gyermekáldás, nem hozhatunk meg a saját fejünk után, és a férjünk beleegyezése nélkül. Ez közös döntés! Értelmünk megcsalhat, csak Isten Igéjére támaszkodhatunk. Mit mond Ő erről? Mit mond a Bibliában, mit mond a számunkra? Ha Isten nemet mond a családtervezésre, vegyük nagyon komolyan. Ha megengedi, akkor sem használhatunk bármit. Biztosan nem alkalmazható olyan módszer, mely a megtermékenyült petesejt beágyazódását akadályozza meg, vagy elpusztítja azt. Jó, ha tudjuk, hogy 28 napos ciklus esetén a menstruáció megkezdése utáni 14. napon van peteérés, tehát ekkor a legnagyobb a fogantatás valószínűsége.
A következő tanácsadók segítenek megismerkedni a testünk működésével, a termékeny és terméketlen napok meghatározásával, a választással.

-Természetes Családtervezési Tanácsadók Munkaközössége:

Előadás: Felelős párválasztás, gyermekvállalás , Családtervezés

-Természetes és biztonságos címmel oktatókönyvet ismertet és képzést ajánl az Életünk a család weboldal, ezen belül olvasandó a Termékenység, tudatos fogamzásszabályozás .
Egy módszer, amely segít felismerni a termékeny, terméketlen napokat. Segít a fogamzásgátlásban és a várandósság elérésében is:

-Kézfogás Református Lelkigondozói Szolgálat Budapest Kálvin tér 8.
Telefon: 06-1-210-0056
Könyvajánló:
John és Sheila Kippley: A természetes családtervezés művészete
Ma már az a ritka, ha valaki nem tervezi a gyermeklétszámot. A védekezés elkezdésének sok oka van, az egyik az, hogy az elmúlt évtizedekben megdőlni látszott az a több évszázados tapasztalat, miszerint egy szoptató asszony nem lehet várandós. Talán megváltoztak a hormonok, vélték egyesek. Pedig csak arról van szó, hogy a szoptatás módja változott meg. Már nem igény szerint, hanem 3-4 óránként szoptattak, ez a mód pedig nem hatékony a termékenység visszaszorításában. Az asszonyok, érthető módon nem akarnak évente szülni. Itt olvasható egy tanulmány Családtervezés szoptatással címmel.
-Ha nem jön a baba
Az a normális, hogy a házasok előbb vagy utóbb gyermeket szeretnének. A házasság szándékos gyermektelensége ellentétben áll a teremtési renddel: „Szaporodjatok és sokasodjatok!” (I. Mózes 1.28) Mégis gyakran előfordul, és a Bibliában is számos a példát látunk arra, hogy mégsem jön a baba. Akkor az imádság volt az elsődleges „fegyver” a gyermekáldás érdekében, bár használtak különböző szereket is (pl. mandragóra I. Mózes 30). Ma már számos lehetőség közül választhatunk. Az a tény azonban, hogy valamit meg tudunk tenni, még nem garancia annak erkölcsös voltáról, ezért nemcsak a fogamzásgátlás lehetőségeit, hanem a fogantatást elősegítő módszereket is meg kell vizsgálnunk az Ige fényében. Az előző részben bemutatott módszerek, melyek a női szervezet termékeny időszakait segítenek megtalálni a fogantatás elősegítésére vagy megakadályozására, mindenképpen alkalmazhatóak, ha Isten megengedi, mert lehet, hogy nem. Ungár Aladár zsidókeresztyén misszionárius volt. Fiatal korukban nagyon szerettek volna gyermeket, még az örökbefogadáson is gondolkodtak, de az Úr nem igazolta ezeket a terveket. Amikor a zsidók helyzete fenyegetetté vált Magyarország német megszállása után, belátták, hogy az ő gyermektelen életük sokféle szolgálati lehetőséget ad. Istentől van tehát az is. Nagy hit kell annak elfogadásához, hogy elfogadjunk annyi gyermeket, amennyit Isten ad, de ahhoz gyakran még nagyobb, hogy a gyermektelenséget elfogadja egy házaspár.

Olvasandó: Létkérdés
Ha viszont lehetséges a termékenység elősegítése, akkor is meg kell vizsgálni a módszereket.
A továbbiakban egy holland református teológus könyvéből idézek.
Dr.J.Douma: Házasság és szexualitás Válás Abortusz Iránytű Kiadó 1998. Fordította Czanik Péter
„Mesterséges megtermékenyítés
Ez egy olyan módszer, amellyel a férj spermáját vezetik be az asszonyi nem szervekbe, hogy megtermékenyülést idézzenek elő.
Nemcsak azért lehet mesterségesen beavatkozni, hogy a megtermékenyülést megakadályozzák, hanem azért is, hogy lehetővé tegyék. A felelős családalapítás mindkét lehetőséggel élhet. A római katolikus egyház, amelynek nincs nehézsége magával a születésszabályozással, de az alkalmazott mesterséges eszközökkel igen, hasonló jellegű kifogást emel azon eszközök ellen, amelyeknek a megtermékenyülést kell lehetővé tenniük. Az előzőek alapján világos, hogy itt is más következtetésre jutok.
Már korábban írtam erről a tárgyról, a hetedik parancsolat tárgyalásánál (A Tízparancsolat című könyvében). Akkor sorra került a mesterséges megtermékenyítés, valamint a lombikban történő megtermékenyítés. Nem szükséges ezt mind megismételnem.
Azonban itt is nyomatékosan megismétlem, hogy a gyermekek nyerése és a házasság szétszakíthatatlanul egymáshoz kapcsolódik, és úgy is kell maradnia. Egy asszony mesterséges megtermékenyítése a férje spermájával, áldás az olyan házaspároknak, akiknek másképp nem lehetne gyermekük. De a mesterséges megtermékenyítés egy donor spermájával, tehát egy harmadik bekapcsolása az illető házasságon kívülről, nem olyan eszköz, amit a keresztyén használhat. A családalakítás együtt járhat mesterséges beavatkozásokkal, de a család gyermekei ennek a férfinek ezzel a nővel kötött házasságából valók legyenek.” (Egyébként mesterséges házasságtörés – írja Tízparancsolat című könyvében. Iránytű Kiadó 1994.)
„In vitro fertilisatio-lombik program
Ezért van az, hogy az in vitro fertilisatio minden olyan formáját is el kell utasítanom, amikor olyan spermát vagy petesejtet használnak hozzá, amelyik nem magától a házaspártól származik. Egy idegen asszony méhe sem szolgálhat inkubátorul egy másik házaspártól származó megtermékenyített petesejtnek. Nem is szólva arról, ha a megtermékenyített petesejt „anyaga” még ráadásul donoroktól származik.
EZEN MÓDON A LOMBIKBAN TÖRTÉNŐ MEGTERMÉKENYÍTÉS LEHETŐSÉGEI A CSALÁDALAPÍTÁS SZEMPONTJÁBÓL NAGYON KORLÁTOZOTTAK (kiemelés tőlem).
Ehhez járul, hogy ennek az eljárásnak a során általában több embrió keletkezik, mint amennyit beültetnek. Nagy az esély rá, hogy a legjobb embriót kiválasztják, a többit elpusztítják, vagy kísérleteznek velük. Sokan azon a véleményen vannak, hogy az ilyen szelekció annyira velejárója ennek az eljárásnak, hogy a módszer használata a keresztyének számára megengedhetetlen. Megismétlem azokat a feltételeket, amelyeknek szerintem meg kell felelni, ha egy keresztyén élni akar ezzel az eljárással:
1) Az embriónak a házasságban élő férj és feleség örökletes anyagából kell származnia;
2) az embriót a saját anyjába kell beültetni;
3) az embriókat nem szabad szelektálni, hanem kivétel nélkül be kell ültetni; az embriót a lehető leghamarabb be kell ültetni, hogy a fagyasztás vagy más efféle a minimumra korlátozódjék.
Tiszteletet parancsolóak azok a modern eszközök, amelyek az embereket hozzásegítik, hogy gyermekük legyen. Egyúttal hátborzongatóak is, mert a tudósoknak egyre jobban sikerül jelezni és kiküszöbölni a hiányosságokat az új emberi élet legzsengébb kezdeténél. Ez a legtöbb esetben egyszersmind magának az új életnek a kiküszöbölését is jelenti. Egy keresztyén ebben nem működhet közre.
A válasz arra a kérdésre, „miért akarunk családot?” összefügg azzal is, hogyan tekintünk a fogyatékos életre. Aki mindenből a legjobbat akarja, az talán nem túl hosszú időn belül okosan azon fog dolgozni, hogy minden születés lombikban történő megtermékenyítés útján történjék. Akik azonban házasságuk céljánál, és gyermekek utáni vágyuk esetében először Istenre és az ő országára gondolnak, vissza fognak riadni a művi abortusztól, de attól is, hogy egy laboratóriumban elpusztítsák a legzsengébb emberi életet.
Azoknak az eszközöknek a mesterséges volta, amelyeket akár a születés korlátozására, akár a születés előmozdítására használnak, nem dönt a jogosságukról. Az egyik jó, a másik rossz lelkiismerettel él velük. Aki jó lelkiismerettel teszi, Isten szolgálatában állónak látja. Az eszközök jók, ha Isten iránti hálával élnek velük.”114-115.oldal (engedéllyel közölve)
Hozzáteszem: A „feleslegessé” vált embriók elajándékozása sem járható út egy hívő házaspárnak, hogy ne pusztítsák el őket, hiszen ez is a „mesterséges házasságtörés” kategóriába esik. A másik anya méhében az ajándékozó gyermeke fog kifejlődni. Olyan ez, mintha lemondana a saját gyermekéről, és ismeretlenek gondjaira bízná.

06 Már

Kevés vagyok? Elég vagyok!

A várva várt gyermeket örömmel hordoztam a szívem alatt, és tudatosan készültem a szülésre, a gyermeknevelésre. Néhány alapelv köré csoportosítottam mindent, ezek között szerepelt az is, hogy féléves korig csak anyatej, a baba igénye szerint. Amint lehetett, mellre tettem kicsi újszülöttemet, és nagyon örültem, amikor beindult a tejelválasztás! El sem tudtam képzelni, milyen lehet! Boldogan adtam kincsemet kisfiamnak, s ő – némi fájdalmat okozva nekem- örömmel szerezte meg, amire szüksége volt. Bármikor megéhezett, azonnal mellre tettem. Szerintem mindenki saját maga tudja a legjobban, mikor éhes. Próbáltunk egymásra hangolódni, és nem meghallani a “nem lehet ilyen összevissza szoptatni”- hangokat. Ment is minden szépen, itthon is, pedig minden rokontól jó távol, kettesben maradtunk gyermekünkkel. Csodás összhangban tevékenykedtünk felváltva a pici mellett: éjjel kiugrottam az ágyból, szoptattam, bedőltem az ágyba, ekkor apuka ugrott ki, büfiztetés, peluscsere, altatás… beosztottuk az energiát és az örömöket.

Csak a védőnő és a nyugdíjas gyermekorvos néni nem voltak elégedettek. Mindig szégyenben maradtunk a kötelező súlyméréseken, mert kisfiunk nem annyit evett, és nem úgy gyarapodott, ahogyan KELL, nem igazodott a (mint megtudtam: évtizedekkel ezelőtt, tápszeres babákat megfigyelve készített!!!) táblázathoz. Tudtam, hogy ez engem nem érdekel, de egy kezdő anyát a szülés után remekül lehet lelkileg terrorizálni az ilyesmivel. Persze, előttük nem mutattam, csak otthon sírtam, hogy “ezek szerint nem tudom jól táplálni a saját gyermekemet??? Milyen anya vagyok én????”. Férjem folyamatosan erősített, de igazán csak az tudja, mit éreztem, aki volt már hasonló helyzetben. A „kevés vagyok” érzés iszonyatos tud lenni.

Hatalmas hitre volt szükségem, hogy elhiggyem, hogy meg tudom csinálni! Nem magamban bíztam, hanem abban az Istenben, aki mindent tökéletesen eltervezett, és minden édesanyát és csecsemőt felruházott mindazzal, amire szükségük van. Amellett, hogy az anyatej a legmegfelelőbb táplálék egy csecsemőnek, melynek összetétele és mennyisége alkalmazkodik a baba igényeihez, hőmérséklete mindig optimális, olyan módon juthat a gyermekhez, amit pótolni nem lehet. Az anya-gyermek kapcsolat megerősödése, annak szavak nélküli ápolása, a feltétel nélküli adás és elfogadás legtökéletesebb eszköze a szoptatás. Egy “baj” van vele: nem kerül pénzbe. A szoptató anyukán nem gazdagszik meg sem a tápszereket, cumisüvegeket, cumikat és egyéb a pótétkeztetéshez használatos eszközöket gyártó cég, sem majd a pszichológusok, akik az anya hiányából fakadó problémákkal foglalkoznak mindazoknál, akiket (persze nem mindenkit) lelkileg megviselt az, hogy ők egy cumisüvegnél többet igényeltek volna.

Számomra a keresztyén hitem azt jelenti: a mindennapokban, azok minden helyzetében, megélni, hogy Gondviselőm van, aki képessé tesz engem mindazon feladatok elvégzésére, amiket rám bíz. Tudtam, hogy Isten első renden most a kisfiunk szolgálatára adott engem, hogy adjam magam annyira, amennyire csak képes vagyok. És boldog vagyok ezért, és szebb feladatom nem is lehetne, és néha eszembe jut: hogy meri rám bízni? De meri, ezek szerint képes vagyok rá.

Így én voltam az egyetlen anyuka a környéken, aki nyíltan megtagadta a tápszeradást. Pedig a lélektana profi volt a tápszer népszerűsítésnek: “Anyuka megtenne valamit a GYERMEKE ÉRDEKÉBEN??? Adjon neki, csak este, egy kis tápszert”- kérte a doktornő. De nem tettem. Interneten, telefonon keresztül kaptam meg (többek között a LLL-től) mindazt a segítséget és bátorítást, amit a védőnőtől és a gyermekorvostól kellett volna.

És mindez még nem volt elég próba: mellgyulladásom lett! 4 napon keresztül cserélte férjem a vizes borogatást rajtam, mert nem akartam gyógyszerrel csillapítani a lázamat. A gyulladt mellemből szoptatva ordítani tudtam volna, és potyogtak a könnyeim a kisfiam fejére. De akkor sem adtam fel. És azt mondtam a védődőnek, hogy “ezt nem engedem. Ezt nem veszi el tőlem senki.” Megküzdöttem a szoptatásért becsülettel: kezdeti nehézségek, mellgyulladás, a kisbabánk elégedett, boldog babának tűnik…, nem hagyom abba! De a kiegyensúlyozott, jókedvű, érdeklődő kicsi babámból nekik csak a súlya volt fontos, s a táblázat kimondta: alultáplált. Ez volt az utolsó csepp a pohárba: kértem egy beutalót a gyermekklinikára vizelet- és vérvizsgálatra, letettem a leletet (miszerint a gyermek egészséges) a védőnő asztalára, és azóta nem jártunk mérésre, csak akkor megyünk vizsgálatra, amikor kötelező.

Úgy érzem, a tények engem igazolnak: féléves korig csak anyatejet adtam, fiam –lassan 2 éves lesz- alig volt megfázva. 4 hónapos kora óta átalussza az éjszakát, 13 hónaposan fejeztük be a szopizást. Soha nem szopta sem az ujját, sem mást nem rágcsált. Nem volt cumija, nem kellett neki pótszer, mert apja és főleg anyja mindig elérhető (volt) számára. Bátor, érdeklődő, vidám kis srác. Persze, nem egy díjbirkózó, sose volt babahája, de a szakember szerint is izmos, jó testfelépítésű. A falubéli nénik szerint pedig “vasgyúró”… Persze, ezek az elmaradott asszonyok nem ismerik a táblázatot…

Én azonban abban a különös kegyelemben részesültem, hogy ismerem Istent, és hálásak vagyunk Neki férjemmel, hogy a szülői feladatra alkalmasnak tart minket, és bízunk Benne, hogy Ő adja majd hozzá folyamatosan az erőt és a bölcsességet, ahogyan mindenkinek, aki Tőle kéri, és Benne bízik. (F.Anna)

06 Már

Ketten együtt

A férjemmel immár 14 éve házasodtunk össze, három gyermekünk van, s két-három évvel ezelőtt ott tartottunk, hogy el kell válnunk, mert azt a helyzetet már egyikünk sem bírta.
Igazából nem tudtuk mi a probléma, egyszerűen nem működött a kommunikáció. Így utólag úgy látom, hogy egyrészt éretlen volt a személyiségem, érzelmileg nem tudtam leválni az édesanyámtól, s a kommunikáció terén is volt mit tanulnom.
Természetesen abban a helyzetben, amikor még nem láttam a fától az erdőt, nagyon elkeseredtem, még az öngyilkosság gondolata is megfordult a fejemben, annyira reménytelennek és változtathatatlannak hittem a helyzetemet.
Emlékszem arra a pillanatra, amikor sírva ültem az ágyon, s édesanyám azzal vígasztalt, hogy ha elválok, akkor ő mellettem fog állni. Ekkor született meg bennem az a gondolat, hogy ennél még a férjem is jobb, s hogy nem tehetem meg ezt a három gyermekkel. Fontos tudni, hogy az én szüleim is elváltak olyan hamar, hogy az édesapámra csak a látogatásokból emlékszem, s a hiánya még ma is ott él bennem. Sok problémám ehhez a helyzethez vezethető vissza. Hiánya, a család hiánya máig ott él bennem.
Így hát nemet mondtam a válásra, de mivel más megoldásom nem volt, a Jóistenhez imádkoztam. Nagyon meg is lepődtem, s csodának éltem meg, amikor egy könyv által szembesített a legfőbb problémámmal. Gary Chapman: Maradjunk együtt! című könyvét vettem meg a férjemnek 2007. karácsonyára. Mikor beleolvastam, „A szexuálisan bántalmazott házastárs” című fejezetbe, mintha egy hályog hullt volna le a szememről. Ekkor jutott eszembe 23 év múltán, hogy engem 14 évesen zaklatott a nevelőapám. A feldolgozatlan trauma hatására olyan tudatalatti erők munkáltak bennem, melyek gyakorlatilag alkalmatlanná tettek a bensőséges, intim házastársi kapcsolat kialakítására. Most már tudom, hogy a veszekedésekkel az intim kapcsolatot akartam hárítani, tagadni.
A fájdalommal párhuzamosan nagy megkönnyebbülést is éreztem, hogy közvetlenül mégsem én vagyok a hibás, s hogy talán lesz kiút e problémából.
Nagyon sokfelé kerestem megoldást: voltam pszichiáternél, könyvtárnyi irodalmat olvastam a témában, önsegítő könyveket bújtam, s még jelenleg is benne vagyok az Anonim Felnőtt Gyermekek 12 lépéses önsegítő csoportjában, melyben a múltamat, önmagamat Isten gondviselésére bíztam, s ezzel az elengedéssel tudok most már érett személyiségként jelen lenni önmagam, a férjem, s gyermekeim számára.
Ma már köszönetet tudok mondani Istennek, s rá tudom bízni, hogy miért történhetett meg velem az, ami megtörtént. Ő biztosan tudja, hogy miért volt rá szükség.
Talán azért, hogy e megtapasztalások által őszintén, hitelesen tanúságot tudjak tenni a hitről, s a Jóisten gyógyító hatalmáról, ezáltal reményt adva más pároknak, akik jelenleg a reménytelenség tengerében elveszni látszanak.
Talán azért, hogy elkötelezetten tanúságot tegyek a házasságról, s másokat is segítsek ezen az úton. Ennek érdekében a tavasszal elvégeztem egy házassági tanácsadói képzést.
Talán azért is engedte meg ezt a fájdalmat a Jóisten, hogy lássam, megértsem és felhívjam a figyelmet, milyen meghatározó a gyermekek számára az egészségesen működő család, s milyen nagy károkat tud tenni ennek a hiánya.
Ha másért nem is, legalább gyermekeinkért, a jövő generációért tartsunk ki a házasságban, és mindent kövessünk el egy jó és egészséges házasság kialakításáért és fenntartásáért.
Nem lehetetlen! S a lehetetlenből is van kiút! Ezt én már bizonyítottam és bizton állítom. Azt azonban nem állítom, hogy könnyen megy, s nem kell energiát belefektetni. De mi is a boldogság Dr. Bagdy Emőke szerint? “A boldogság a megdolgozott lehetőségek útja.”
Köszönettel tartozom gyermekeimnek és férjemnek, aki a reménytelenségben is kitartott mellettem, támogatott a gyógyulásban, s ma már boldog házasságban élhetünk. (Gy.A. és B.Sz.)