Linda Dillow amerikai asszony, férjével több, mint egy évtizedig élt és szolgált aktívan a 80-as évek Kelet-Európájában. Csendeshetek és női konferenciák kedvelt előadója. Három saját és egy fogadott gyermeke van. 2002. április 27-én Magyarországon is járt és előadást tartott a Kongresszusi Központban a Nők reménysége címmel. A Társ című könyve feleségeknek szól, és már több, mint 25000 példányban kelt el. Az „Akinél a szív lecsendesül” című könyvében a békességhez vezető út megtalálásában segít. 

– Szeretettel köszöntöm Magyarországon. A könyveiről és a mai előadásáról szeretném  kérdezni.
– Örömmel válaszolok.
– Kicsit elszégyelltem magam, amikor arról beszélt, hogy gyakran másként viselkedünk otthon és másként házon kívül. Előfordul, hogy a legszebb mosolyunkat idegeneknek tartjuk fenn. Ön hogy látja, miért váltogatjuk a viselkedési formákat?
– Nagyon szomorú dolog, hogy sokszor önmagunkból a legjobbat idegeneknek, vagy munkatársaknak adjuk és a legrosszabbat a családtagjainknak. Szerintem ez azért van, mert otthon elkényelmesedünk. A férjünk megígérte, hogy szeret jóban, rosszban és ezért gyakran csak a rosszat adjuk. Máshol jobban igyekszünk, jobban bízunk Istenben, és fontosabbnak tartjuk, hogy mit gondolnak rólunk az idegenek, és arra gondolunk, bárhogy viselkedünk, az otthoniaknak akkor is kell minket szeretniük, és elfogadniuk. Ebben nagyon tévedünk, mert Isten azt akarja, hogy elsősorban a férjünket és a gyermekeinket szeressük és bátorítsuk.
– A társ című könyvében arról ír, hogy az asszonyok fontossági sorrendjében Isten után a férj következik és csak aztán a gyerekek. Néha azt tapasztaljuk, különösen, ha kicsik a gyerekeink, hogy ezt a sorrendet  lehetetlen betartani. Mit tanácsolna kis gyermekes mamáknak?
– Isten Igéje világosan fogalmaz, hogy imádatunkban, szolgálatunkban ő legyen az első, majd  a férj és csak utána a gyerekek. Ez az isteni rend: először a férj és utána a gyerekek. A gyakorlatban ez néha nagyon nehéz. Három gyermeket szültem három év alatt, és nagyon sokfélék voltak a szükségleteik. Egyiket szoptatni kellett, a másikat pelenkázni, a harmadik éppen sírt és a férjemnek is szüksége volt rám. Azt gondolom, hogy egy asszony számára a kulcs a hozzáállás, az, hogy hogyan kommunikál  a férjével. Ha úgy áll hozzá, hogy “Drágám, szeretlek, szeretnék beszélgetni veled, szeretnék veled lenni, sajnálom, hogy most ennyi más dolgom van, de a szívem a tiéd.” Így a férj sokkal szívesebben vár, mintha azt hallaná, hogy “Most nem érek rá, mennem kell a gyerekekhez”. Hiszem, hogy minden attól függ, milyen a hozzáállásunk, hogyan közöljük a dolgokat a férjeinkkel.
– Hogyan látja, milyen a szerepe egy kamasz gyermek édesanyjának otthon?
– Úgy találtam, hogy nagyon fárasztó volt fizikailag, amikor kisgyermekeim voltak. Amikor négy kamasz gyerekem volt, nagyon fárasztónak éreztem érzelmileg. Úgy éreztem, hogy meg kell őriznem a fizikai, érzelmi és a lelki energiáimat, hogy mindig elérhető legyek, amikor beszélgetni akarnak. Mikor kamaszkorban szükségük volt rám, át kellett alakítanom a napirendemet, hogy meg legyen ez az energia késő éjjel, amikor velem akartak lenni. A kamaszokkal nagyon sok probléma van az egész világon, természetesen a problémák egy része a kultúránkból következik és abból, hogy milyen dekadens ma a világ. A gyerekeink szinte belesodródnak ebbe a bűnös, dekadens világba. De meg vagyok győződve arról, hogy sokat segítene, ha az anyák megőriznék a fizikai, lelki és érzelmi energiáikat arra az időre, amikor a gyerekek beszélgetni akarnak. Nem tudjuk ráerőltetni a tinédzsereket arra, hogy megnyíljanak, csak annyit tehetünk, hogy kéznél legyünk, amikor odajönnek, hogy beszélgessenek. Ott kell lennünk a közelükben, amikor megnyílnak, és kedvük van beszélgetni. Ez áldozattal jár. Sok mindent megváltoztattam a napirendemben akkoriban. Persze, én akkor is írtam, akkor is tartottam előadásokat, mikor a gyermekeim kamaszok voltak, de sokkal kevesebbet, hogy legyen energiám arra, hogy akár az éjszaka közepén is tudjak velük beszélgetni.
– Szó volt arról az előadásban, de gyülekezeteinkben is tapasztaljuk, hogy több nő jár templomba, mint férfi. Hogyan lehetne ezen változtatni, mit tegyenek a hívő asszonyok, hogy férjeik is megtérjenek?
– Isten adja meg a választ Péter első levelében. “…ti asszonyok, engedelmeskedjetek férjeteknek, hogy ha közülük egyesek nem engedelmeskednek az igének, feleségük magaviselete szavak nélkül is nyerje meg őket, felfigyelve istenfélő és tiszta életetekre. Ne a külső dísz legyen a ti ékességetek, ne a hajfonogatás, arany ékszerek felrakása vagy különféle ruhák felöltése, hanem a szív elrejtett embere a szelíd és csendes lélek el nem múló díszével: ez értékes az Isten előtt.”(I. Péter 3.1-4) Azt mondja, hogy a viselkedésünkkel, nem a szavainkkal kell megmutatnunk a férjeinknek, hogy szeretjük Jézust. Az istenfélő életünk, a mód, ahogy bátorítjuk a férjeinket, a mód, ahogy szeretjük Istent, a férjünket, a gyermekeinket, kell, hogy példa legyen. Sokkal könnyebb beszélni a hitünkről, mint nap, mint nap megélni azt. Isten azt mondja, hogy a férjünket a cselekedeteink fogják megnyerni Krisztusnak és nem a szavaink.
– Nem népszerű dolog a női emancipáció korában engedelmességről beszélni.
– Nem szégyen és nem megalázó egy feleség számára hatalmasság alatt élni, ha az Úr Jézus is így élt. Krisztus engedelmes Istennek. Ő egyenlő Istennel, Ő maga Isten, de engedelmes az Atyának. Jézus az ég és a föld Teremtője, Isten alá rendelte Magát, és elfoglalta saját helyét az uralkodói láncolatban. A házasságban mindkét félnek megvan a saját, egyéni, áldott szerepe, amit a másik valószínűleg nem tud betölteni, de ami nélkül boldogulni sem tud. Az engedelmesség az egyedüli esély arra, hogy a férj megváltozzon. Rögtön változni fog, mihelyt az asszony hagyja, hogy ő legyen a család feje, és amint engedelmességet tapasztal. Viszont nem fog megváltozni, ha a feleség piszkálja, becsmérli, állandóan emlékeztetik, ötleteket kap és anyáskodnak fölötte. Hadd jegyezzem meg, hogy nagyon ritkán találkozom engedelmes feleséggel, pedig ha egy feleség hűségesen gyakorolja, hogy elfogadja, tiszteli a férjét és engedelmeskedik neki, akkor szinte biztos, hogy hamarosan változást fedez fel benne. De ha csak azért teszi ezt, hogy változást érjen el nála, valószínűleg nem lesz elég kitartása folyamatosan gyakorolni ezeket az igazságokat. Nem ígérhetem, hogy minden  férj megváltozik, ha a felesége elkezd engedelmeskedni, de az biztos, hogy keresztyén elhivatásának és céljának él az az asszony, aki engedelmeskedik ebben Isten akaratának és az engedelmesség békességet ad. Az első szempont nem az, hogy a társ megváltozzon, hanem az, hogy ez Isten vágya.
– Miért pont az asszony engedelmeskedjen? Nem lehet ez kölcsönös?
– Ki kell mondani, hogy a bibliai értelmezés szerint igenis kölcsönös. Az asszony felelős abban, hogy maradéktalanul kifejtse a véleményét, ellenérzését, és a házaspárnak közösen kell – mindkettőjük által elfogadott – döntésre jutni. Mindig így néz ki a keresztyén házasság, mert az engedelmesség szó együtt van említve a férj szeretetével, mégpedig a mérce Krisztus szeretete a gyülekezet iránt. Az az asszony, aki ilyen szeretetet kap férjétől, hogy az felesége érdekeit, vágyait sajátja elé helyezi, valószínűleg minden nehézség nélkül engedelmes lesz. Ez a Biblia igazi képe a házasságról.
– Ma nagyon sok a rossz házasság és az elégedetlen  ember. Miben látja ennek az okát?
– Legtöbben körülményeinkre, érzéseinkre vagy más emberekre alapozzuk megelégedettségünket, pedig az igazi megelégedettség független a körülményeinktől. A megelégedettség a szív állapotát tükrözi, nem pedig a dolgokét. Pál apostol a Filippi levélben felfedi a titkot: “Nem a nélkülözés mondatja ezt velem, mert én megtanultam, hogy a körülményeim között elégedett legyek. Tudok szűkölködni és tudok bővölködni is. Egészen be vagyok avatva mindenbe, jóllakásba és éhezésbe, a bővölködésbe és a nélkülözésbe egyaránt. Mindenre van erőm a Krisztusban, aki megerősít engem.” (Fil. 4.11-13) Pál egy börtönben írja ezeket, miután majdnem halálra verték, mégis azt állítja, hogy az elégedettség megtanulható. A barátnőm édesanyja misszionáriusként dolgozott Afrikában kegyetlen körülmények között. Ella mégsem volt elégedetlen, mert felfedezte a megelégedettséghez vezető utat. Így fogalmazza meg ezt a naplójában:
– Soha ne engedd meg magadnak, hogy bármi miatt is panaszkodj – még az időjárás         miatt  sem!
– Soha ne képzeld magad más körülmények közé vagy más helyre!
– Soha ne hasonlítsd össze a sorsodat másokéval!
– Soha ne játssz el a gondolattal, hogy mi lett volna, ha a dolgok másként alakulnak!
– Soha ne aggodalmaskodj a holnap miatt – ne feledd, a holnap Istené, nem a miénk!
– Kedves Linda! Ez a néhány gondolat éppen illő befejezése lehet a beszélgetésnek. Isten áldását kívánom életére és szolgálatára.
Ágostonné Szőcs Anna
www.anyacska.hu
Linda Dillow könyveit a Keresztyén Ismeretterjesztő Alapítvány adja ki:
1135 Budapest Béke u. 35/a
Tel./fax: 06-1-350-72-01
kiakönyvek.hu