Ágostonné Szőcs Anna által írt tartalmak

17 okt

Augusztus 20.

Augusztus 20-án a magyar államalapítást ünnepeljük, megemlékezünk a kereszténység felvételéről és az új kenyérről. A kenyér az életet jelenti a magyar ember számára, az úrvacsorában pedig a kenyér és a bor Jézus értünk megtört testére és vérére emlékeztet bennünket.
Istennek adunk hálát azért, mert megtartott bennünket idegen népek között. Küzdelmes évszázadok állnak mögöttünk, sorsunk ma sem könnyű. Hitvalló őseink példájából tanulva csak bűneink megvallása után várhatjuk sorsunk jobbra fordulását.

II. Rákóczi Ferenc imája példa lehet számunkra:
“Úristen,
Hozzád fordulunk a megpróbáltatásnak e a nehéz napjaiban, Népeknek és seregeknek Ura és Istene.
E nemzet küzd jogaiért és igazságáért, s Hozzád emeli esdő tekintetét, mert egyedül Tőled várhatja szabadulásának óráját.
Te az igazság kútfeje és a kegyelem kimeríthetetlen forrása vagy.
Ki parancsaidról megfeledkezett népednek időnként a szolgaság jármát adod, hogy megtörve gőgjét, a büntetésben igazságot, a megbocsátásban kegyelmet nyújts
Bevalljuk, Urunk, őseink nyughatatlanságát, beismerjük mindennapi vétkeinket, melyekkel ellened támadva, ostorodat valóban megérdemeljük.
Urunk, tekintsd mégis néped sóhaját, hallgasd meg a szegények, özvegyek és árvák hozzád felsíró jajkiáltásait!
Tekints az engesztelésre kész ártatlanokra, és ne feledkezzél meg irgalmasságod cselekedeteiről, melyekkel hajdan oly kegyesen elárasztottad szolgaságban sínylődő választott népedet…
Üdvözítő Istenember, Jézus, ki egykor vérkönnyeket hullattál a veszendő Jeruzsálem felett, tekints kegyesen a mi sanyargattatásunkra, s oltalmazd ezt a szép hazát…
Vezéreld cselekedeteinket, erősítsd karunkat, hogy egyesült erővel szolgálhassunk akaratodnak…
Add, hogy rendelkezésed útjáról le ne térjünk, hanem igazságtételeid őreivé lévén, utunk békességben és nyugalomban vezessen tehozzád! Ámen”

Olvasnivaló:
http://www.szre.hu/ujkenyer-unnepen/

17 okt

Pünkösd


A Szent Lélek kitöltetésének ünnepe
A magyar pünkösd szó a görög pentekoszté – ötvenedik (nap) magyar fülnek kedvesebb hangzású formája. Az ünnep neve azt jelzi, hogy húsvét után az 50. napon van. Az Ószövetségben pünkösd eredetileg az aratás illetve a törvényadás ünnepe volt. Az Újszövetségben a 4. században bontakozott ki az Apostolok Cselekedete 2-nek megfelelően a Szentlélek külön ünnepe. Ünnepélyes keresztelési alkalommá tették. A mai korban pünkösd előtti vasárnap konfirmálnak a gyerekek, és pünkösdkor veszik az első úrvacsorát.
A pünkösd a három nagy egyházi ünnep közül (karácsony, húsvét, pünkösd) a legkevésbé ismert, pedig a Szentlélek ismerete nélkül nem érthetjük meg a keresztyén élet lényegét.
Az előzmények: Jézus halála után nem maradt a sírban, hanem feltámadt és többször megjelent az apostoloknak. Megígérte nekik, hogy elküldi a Szentlelkét. Kicsoda a Szentlélek? A keresztyénség központi hitigazsága az, hogy Isten, mint Atya, Fiú és Szentlélek jelentette ki magát. A Szentlélek a láthatatlanul köztünk élő és bennünk munkálkodó Isten. Jelképe a galamb. Szénási Sándor így ír erről az ünnepről: 
“Kimondhatjuk, hogy a Szentháromság titkának ünneplése ősi szükséglet volt az egyházban, kivált, ha visszatekintünk azokra a heves küzdelmekre, amelyeket Arius (280-336) követőivel folytatott az egyház. Ez az ókori eretnekség Krisztust teremtménynek mondta, istenségét tagadta. Az egyház az ókori zsinatokon elhatárolta magát a tévtanoktól, s megvallotta az egy örök Istenbe, mint teljes Szentháromságba vetett hitét. Peckham canterbury-i érsek (1220-92) így vall erről himnuszában:
A Szentlélek az az öröm,
Mely összeköt Atyát s Fiút,
S a Három együvé ömöl,
Egy fő-fő Jóba összefut.
Modern korunkban fenyeget e harmadik főünnep jelentőségének elhalványodása. Félő, hogy majális, kirándulás, természetjárás lesz belőle. Isten népének tudnia kell, hogy az
Áldott szép pünkösdnek gyönyörű ideje
szintén Isten kegyelméből való. A tavasz, a virágzás, a szépség mind a Szentlélek munkája (Zsolt 104,309) ugyanakkor nem feledheti el, hogy a Lélek nemcsak a természetet, hanem az emberi szívet is újjá akarja teremteni.” 
Az újjáteremtés, újjászületés azért fontos, hogy többé ne a maga önző kívánságai szerint járjon az ember, hanem keresse Isten akaratát, és embertársai javát. A keresztyén ember így lesz Jézus Krisztus tanúja, ahogy azt Ő meghagyta a tanítványainak. A Szentlélek teszi képessé az embert arra, hogy a nehézségeket, akár az üldöztetéseket is vállalja Isten szolgálatában. Így lett Péterből, aki háromszor megtagadta Jézust a keresztre feszítés előtt, bátor hitvalló a Szentlélek kitöltetése után: “Vesztek erőt, miután a Szentlélek eljő reátok és lesztek nékem tanúim.” (Apostolok cselekedetei 1,8) – mondta Jézus mennybemenetele előtt. Pünkösdkor erre a csodára emlékezünk, és ezért adunk hálát. Ez a nap a keresztyén egyház születésnapja is, mert Péter apostol prédikációjára 3000 ember megtért, ezzel együtt vette a Szentlelket, és belőlük alakult meg az első keresztyén gyülekezet. Ma már az egyház sok felekezetben él, de eredeti értelmében láthatatlan. Valamennyi felekezetben vannak tagjai, és ez nem teljesen azonos a látható egyháztagokkal. Az egyház azok közössége, akik Krisztus követésére szánták az életüket, akiknek üdvösségük van. De azt is elmondhatjuk, hogy a látható egyház nélkül sincs üdvösség, mert aki már megtért és újjászületett, Isten családjának részese lett, keresni fogja a hasonlóan gondolkodó embereket, akiket testvéreinek tart. Tehát a láthatatlan egyház megjelenik a láthatóban. Az őskeresztyének még az üldöztetések ellenére is együtt voltak. A szeretet jellemezte őket egymás és a külvilág felé. Egész életükben küldetést teljesítettek, hogy másokkal is megismertessék a Jézus Krisztusban megváltott élet örömét és boldogságát. Ma is ez a feladatunk.


Ágoston Noémi (8 éves) rajza: Menjünk a templomba!
17 okt

Húsvét


Feltámadás ünnepe

A karácsonyi ünnepeket már elborította a vásárlási láz, mégis a sok ajándék mögött felsejlik a Gyermek-Jézus arca. Valami még megmaradt az ünnep keresztyén jellegéből. Húsvétra mindez szinte teljesen eltűnik. Már a név is mutatja, hogy nem a feltámadásra várunk, hanem arra, hogy ehessünk végre húst. Az ünnepet ugyanis egy negyven napos böjti idő előzi meg. A katolikus egyházban hamvazószerdán kezdődik, amikor a papok és a hívők ősi szokás szerint hamuból keresztet rajzolnak a homlokukra a múlandóságra való emlékezés és a bűnbánat jeleként. Böjt a protestáns egyházakban is van, a reformátorok nagyon komolyan vették. „A böjt a szentek imádságának és minden erénynek támasza.” – írja a II. Helvét Hitvallás.

A Bibliában gyakran böjtölnek. A mózesi törvény rendelkezik böjtről a nagy engesztelési ünnepen, de máshol is látjuk, hogy a hathatós imádságot böjt előzi meg. Eszter királyné három napos teljes böjtöt tartott, mielőtt bement Ahasvérus királyhoz, hogy népe életéért könyörögjön. Jézus korában a szigorú vallásos zsidók rendszeresen böjtöltek, az őskeresztyének is böjtöltek rendkívüli alkalmakkor, amikor szükség volt a buzgó imádságra. Jézus azonban nem dicséri meg azokat, akik a böjtnek csak a testi részét tartják, mert ez csak külsőség. Az igazi böjt istentisztelet! Célja, hogy elvonjon a földi dolgoktól és a mennyei, lelki értékek kerüljenek előtérbe. Ha így gondolkodunk húsvét előtt, akkor már nem az lesz fontos, hogy ajándékot vegyünk a gyermekeinknek, hogy mit főzzünk, hanem az, hogy „Krisztus meghalt a mi bűneinkért az írások szerint. Eltemették, és feltámadt a harmadik napon, az írások szerint.” (I. Kor.15.3-4)

Így a keresztyén ember számára a legnagyobb ünneppé nagypéntek és húsvét vasárnap válik, amikor is megtörtént a világ megváltása. Az ide vezető úton Jézus töretlenül megy végig. Az út nehéz, mert tele van buktatókkal, veszélyekkel, de az útnak vannak örömteli szakaszai is. Bár sokan nem hittek benne, kigúnyolták, az életére törtek, nagyon sok csodát tett, és tanított az Isten országáról. Mennyi szeretet kellett ahhoz, hogy elhordozza a közvetlen tanítványait is, akik gyakran nem értették. Sokan mást vártak, egy királyt, aki megszabadítja a zsidó népet a római uralom alól, de „…az én országom nem e világból való” (János18.36) – mondta Jézus arra utalva, hogy ő a szív állapotában akarja az uralom megváltozását. A bűn fogságából akar kiszabadítani, és megtanítani arra, hogy mi az Isten szerinti keresztyén élet, ahol a szeretet uralkodik.
A bűn az Édenkertben jött be a világba. Isten megteremtette az embert, és egy gyönyörű kertbe helyezte, ahol minden fáról ehetett, csak a jó és gonosz tudásának a fájáról nem. Ha mégis eszik róla, meg kell halnia. Az emberpár megszegte a szabályt, mert Istenhez hasonló akart lenni, evett a gyümölcsből, és mivel nem kért bocsánatot, el kellett hagynia a kertet, nehogy szakítson az élet fájáról is, és örökké éljen ebben a bűnös állapotában. A halál az Istentől való elszakadást jelenti lelki értelemben.Azóta is ez minden bűn forrása: nem kérek Istentől tanácsot, és én akarom eldönteni azt, hogy mi a jó és mi a rossz. „A bűn zsoldja (fizetsége) a halál” a Biblia szerint (Róma 6.23), de Isten elfogadja a helyettes áldozatot. Évezredeken keresztül állatokat kellett áldozni ezért. A zsidóknál nagyon szigorú szabályai voltak ennek. Minden évben legalább egyszer felment a család a jeruzsálemi templomba a törvényben előírt áldozati báránnyal. Az apa rátette a kezét az állat fejére, elsorolta a család bűneit, melyek jelképesen rászálltak, majd megölték, mert „…vér kiontása nélkül nincs bűnbocsánat”(Zsidó 9.22). A 12 évesnél idősebb fiúk is ott voltak a szertartáson és mindegyikük tudta, hogy helyette halt meg az állat. Isten még az Édenben megígérte, hogy elküldi a Megváltót, akit évszázadokon keresztül vártak a zsidók. Jézus Krisztus volt az, egy egyszerű ács nevelt fia (valójában Isten Fia), akiben Isten maga jött le a földre, hogy magára vállalja a bűneinket és meghaljon a kereszten. A megfeszítés látszólag kudarc, valójában azonban győzelem, mert így vált lehetővé a világ megváltása. Amikor gyerekeket tanítok erről, úgy szoktam magyarázni, hogy képzeljék el, hogy Isten fogott egy kosarat, és összegyűjtötte az emberek bűneit, az övékét is, amelyeket elkövettek azelőtt, és amelyeket majd el fognak követni. A kosár tartalmát ráöntötte Jézusra, aki magára vállalta azokat, mintha Ő követte volna el őket. Mivel bűntelen volt, halálával kifizette a jogos büntetést. Meghalt, de feltámadt és él, innen tudjuk, hogy a bűneink meg vannak bocsátva. „…drága véren váltattunk meg.” (1. Péter 1.19.) Jézus „…az Isten báránya, aki elveszi a világ bűneit. (János 1.29) Mindenkinek (a nem zsidóknak is) helyet készített a mennyben az (Atyaistennel való közösségben), aki hisz benne, és kész neki engedelmeskedni. Nagypénteken gyászolunk, mert Jézust megfeszítették, de húsvét vasárnap örömünnepet tartunk.

Felvirradt áldott szép napunk,
Ma teljes szívvel vígadunk,
Ma győz a Krisztus, és ha int,
Rab lesz sok ellensége mind.
Halléluja!

Az ősi kígyót, bűnt, halált,
Kínt, poklot, szenvedés jaját,
Legyőzte Jézus, Mesterünk,
Ki most feltámadott nekünk.
Halléluja!

Az élet győz, a mord halál,
A prédát visszaadta már,
Nagy úrságának vége lett,
Krisztus hozott új életet.
Halléluja!

A nap s a föld s minden mi él,
Ma bút örömmel felcserél,
Mert a világnak zsarnoka,
Nem kelhet többé fel soha.
Halléluja!

Mi is éljünk vígadva hát,
Daloljunk szép halleluját,
Hadd zengje Krisztust énekünk,
Ki sírból feltámadt nekünk.
Halléluja!
(Református énekeskönyv 356. dicséret)

Könyvajánló:
Ingo Baldermann: Ne féljetek! A passió és a húsvéti történet gyerekeknek
Miért üres a sír? Húsvéti foglalkoztató történetekkel és rejtvényekkel – Harmat kiadó
A húsvéti történet kézműves foglalkozással elbeszélve:

Feltámadás süti készítése fázisfotókkal(a képen)
Feltámadás történet doboz
Feltámadás történet doboz 2

17 okt

Újév

 

A bűnbánat, mint az újrakezdés előfeltétele

Beszélgetés Frajna András katolikus lelkésszel

–  Sok ember fogadkozik újévkor, hogy például leszokik a dohányzásról, vagy kibékül a haragosaival, de idővel, még ha átmenetileg sikerült is megállni, újra visszaesik. Mi lehet ennek az oka?

– Minden kezdetben van valami szép ígéret akár új munkahelyen kezdünk, akár új  barátságokat, kapcsolatokat építünk. Emberhez méltó, értelmes életet csak reménykedve, hittel és a bizalom légkörében lehet élni. Így az év kezdetén is nagy és fontos célkitűzéseket teszünk, mert eredményeket akarunk elérni. Elégedetlenek vagyunk, ígéreteket teszünk, de ezek mindig túlzóak. Később, ha fontolóra vesszük őket, kiderül, hogy azért nem tudjuk teljesíteni, mert túlvállaltuk magunkat. Aki pedig erején felüli célokat tűz ki maga elé, az a maga erejéből azt el nem érheti. Nagyon nehéz ezt beismerni és segítséget kérni, mert senki sem szereti azt az arcát mutatni másoknak, amelyik a gyöngébb. Önmagunk előtt is megszépítjük magunkat és be is tudjuk csapni magunkat.
Egyedül az Isten ismer bennünket tökéletesen, kimerítően. Ezért kell Őelőtte vizsgálni magunkat, terveinket, Tőle tanácsot kérni. Megakadunk, vergődünk, nem értjük magunkat és a világot sem mindaddig, amíg nem tudunk őszintén Istenre hagyatkozni.

– Úgy látja tehát, hogy kudarcaink oka az is, hogy nem keressük magunkban a hibát, nem tartunk bűnbánatot?

– Feltétlenül.

– Milyen az igazi bűnbánat?

– Az igazi bűnbánat helyes Isten-és önismeretből származik. Évek folyamán rájövünk, hogy nem ismerjük magunkat, nem azzal foglalkozunk. Pl. a megélhetés gondjai elveszik az energiánkat. Régebben nem volt ilyen magas az életszínvonal, mégis elégedettebbek voltak az emberek. Természetes, hogy törekszünk többre, de ha másokat akarunk megelőzni, mindig találunk olyat, akit megelőzhetünk. Ez lelki síkon is így van. Észreveszem a hibáimat, de találok olyanokat, akiknél különb vagyok. Így semmi sem változik, de ezzel nyugtatgatom magam.

– Ha felismerem a hibáimat, meglátom valamilyen bűnömet, elég-e Istentől bocsánatot kérni? Hogyan kell rendezni elrontott kapcsolatainkat?

– Minden hibánkkal, mulasztásunkkal, szeretetlenségünkkel az Istentől meghatározott rendet zavarjuk meg. Az Isten Jézus Krisztus áldozata érdeméből a bűneinket meg akarja bocsátani, de ennek feltétele az igazi bűnbánat. Természetes, hogy Istentől bocsánatot kell kérni, de ez nem elég. Jézus Krisztus nagyon világosan fogalmazott, amikor azt mondta: Még ha ajándékodat viszed is az oltár elé és ott eszedbe jut, hogy valakinek jogos panasza van ellened, hagyd ott ajándékodat az oltár előtt, menj el és békülj ki vele, és csak azután ajánld föl adományodat. (Máté 5, 25 alapján) Sokféle hibát, bűnt követhetünk el. Ha az igazunkat keressük, tévedhetünk, de ha megbocsátunk, vagy bocsánatot kérünk, soha nem tévedünk. A “lelki egyensúly”, a szív békéje legalább olyan nagy érték, mint a becsületünk. Ne sajnáljuk helyreállítani, ha felborult. Jézus a Máté 18,21-ben azt mondja Péternek, hogy nemcsak hétszer, hetvenhétszer is meg kell bocsátanunk. Majd a későbbi versekben az adós szolga példáján bemutatja, mi történik velem, ha nem bocsátok meg. A szolga sokkal volt adós a gazdájának, de az megszánta és elengedte a tartozását. Ennek ellenére a szolga mégsem engedte el egyik szolgatársa sokkal kisebb adósságát, ezért ura visszavonta a tartozás elengedését. Végül Jézus ezt az értelmezést fűzte a párbeszédhez: “Így tesz Mennyei Atyátok is veletek, ha szívből meg nem bocsátotok egymásnak”. (Máté 18,35)

– Visszatérve a kiinduló kérdéshez: miért van az, hogy újra és újra elbukunk?

– Mert az emberi természet rosszra hajlik, a magunk erejéből nem vagyunk képesek elérni a kitűzött célokat, hiszen sokszor azt sem tudjuk, mit szeretnénk elérni. Isten segítsége nélkül nem valósulhatnak meg célkitűzéseink. Ő ad erőt ezekhez. Isten az Ő Fiában, Jézus Krisztusban bemutatta, hogyan lehetünk hűségesek ígéreteinkhez.

– Köszönöm a beszélgetést.

17 okt

Betlehemi csillaghódolás

– Dr. Békefy-Röhrig Klaudia

Karácsony

Hogyan és mivel is kezdődött a történelmi karácsony? Kik hódoltak az Isten-Gyermek előtt? Milyen kozmikus jelenségek jelezték jövetelét? Miként kopogtatott be Isten oly’ halkan a földi világba azon a titokzatos éjszakán? Tapintatos kopogtatását sok minden jelezte: csillagok különös fordulása, angyalok hangtalan szárnysuhogása, mennyei-földi evangélium felhangzása…

Máté evangéliuma elején ezt olvassuk: “Amikor Jézus megszületett a júdeai Betlehemben Heródes király idejében, íme, bölcsek érkeztek napkeletről Jeruzsálembe, és ezt kérdezték: “Hol van a zsidók királya, aki most született? Mert láttuk az ő csillagát, amikor feltűnt, és eljöttünk, hogy imádjuk őt.” (Máté 2,1-2).

A történelmi bizonyítékok sorába nem csak a jászol és a barlangistálló tartozik, a pásztorok és a három királyok, hanem a babiloni csillagászok, történészek és feljegyzések is az ókorból. Ide sorolható a kozmikus tájolás is, az a ritka csillagjárás, ami előre jelezte Urunk jöttét. S az égi menetrend ismerői rámozdultak a csillagjelekre. Ez a titok vonzásában tartott azóta sokakat. Az ókorban például a szamoszi Pythagoraszt, a matematikus-fizikust, olyan kiemelkedő teológust, mint Origenész. S azóta olyan tudós géniuszok is fejtegették a titok nyitját, mint Kepler, vagy a német csillagász Edmond Halley, az angol fizikus Newton, el egészen a legújabb kor elmélet-gyártóiig. Közülük is kiemelkedik K. Ferrari d’Occhieppos professzor, aki több könyvet is írt a betlehemi csillagról, a nagy konjunkció-elmélet értelmében. Werner Papke ókortudós, vallástörténész pedig szupernova-elméletet állított fel a különleges égi jelenség magyarázatára. Van olyan asztrológai elmélet is, ami a mágusok magatartását próbálja megérteni, értelmezni, s efelől közelíti meg a titok nyitját. Történészek utalnak Heródes uralkodásának tényszerűségére. A nagy népszámlálás idején, amiről Lukács evangéliuma elején történik említés, Quirinus volt a helytartó, akinek feljegyzései eljutottak a római udvarba. Ezek szerint a Kr. előtti 8-4. közötti időszakban kellett Jézusnak megszületnie, s ekkor kellett annak a csillagnak is megjelennie az égbolton.

A magyarázat története során szép számmal akadtak csillagászok, akik azon a véleményen voltak, hogy a Halley üstökös feltűnése lehetett az, ami a születés különös eseményét jelezte. Maga Edmond Halley, az üstökös felfedezője is így gondolta. Kínában már voltak az ókorban feljegyzések, amelyek jelezték az üstökös feltűnését, csak a dátummal voltak gondok. Ez korábban jelenhetett meg az égbolton, mint ahogy Jézusnak meg kellett születnie. A kínai feljegyzés szerint a Halley Krisztus előtt 12-ben, augusztus-október között tűnt fel. 

Tehát további pontosításra volt szükség. Ezt Johannes Kepler vetette fel és tett is érte. De az általa felvázolt kép meglehetősen hiányos volt, aminek teljességéhez valójában mára álltak össze a bizonyítékok. Ezek pedig a babilóniai táblaképek, amiket ma a londoni British Múzeumban őriznek, jelölésük BM 34 659, 34 614, 35 429.

Keplernek sejtése volt egy mennyei csillagkonstellációról, ami nagyon ritkán áll elő, s amit a babilóniai csillagászok nagyon pontosan megfigyeltek, s leírtak, valamint értelmezni is próbáltak. Ez pedig arról szólt, hogy az égbolton földi látószögből a Jupiter és a Szaturnusz olyan közel, egymás mögé kerülnek, hogy szinte egyetlen erősen felfénylő csillaggá egyesülnek. Az ilyen nagy együttállások (=coniunctio magna) igen ritkán fordulnak elő a kozmosztörténetben. De előfordulnak. S itt van jelentőségük ezeknek a babilóniai agyagtábláknak, amiken az ottani csillagászok számításai és megfigyelései örökítődtek meg. Még ritkább az a jelenség, amikor háromszor látható a Földről ilyen együttállás, és rendkívül különleges fényű ragyogás. A legutóbbi ilyen hármas ismétlődés 1980/1981-ben volt, a következőre 2.238-ban kerül sor.

Amit Kepler gondosan kiszámolt, nevezetesen, hogy Krisztus előtt a 7. esztendőben lehetett ez a páratlan fényjelenség, azt a londoni múzeumban őrzött agyagtáblák üzenete is megerősíti. Amit ma a nagy teljesítményekre képes csillagászat ki tud számítani, azt rovásírással már akkoriban világosan feljegyezték: a háromszori együttállásra Krisztus előtt 7-ben március 15-én, július 20-án és november 12-én kerül sor, és minden esetben a Hal csillagképben. A háromszori együttállás ténye állhat a három bölcs, a három királyok látogatása mögött is.

Az akkori csillagászok számára azonban nem a puszta megfigyelés, észlelés és leírása volt a fontos, hanem az értelmezése, az értelme ennek a jelenségnek. 

A planéták számukra ugyanis nem puszta égitestek voltak, hanem a mennyei nagy színmű jelenetei. Istenekként jelentek meg számukra a bolygók, csillagok, melyeknek befolyásuk volt a földi történelemre, eseményekre, akár egyéni sorsokra is. Jupiter, ez a ragyogó bolygó a legfőbb babilóni istenség, Marduk jele volt az égen – ez volt “a” csillag. A Szaturnusz pedig a babilóniai Kajmanunak felelt meg, annak a vándorcsillagnak, amelyet mindig is Izrael királyával azonosítottak. Ez a Kajmanu már a Bibliában is szerepel, arám nevén, Kijjunként Ámósz próféta könyvében (5,26), valamint az ApCsel 7,43-ban Remfaként. Ugyanez a Szaturnusz a Hal csillagképben Izrael mennyei helye. Tehát a babilóniai csillagászok előtt nyilvánvaló volt: Izraelben új Király születik, ezért a babilóniai királynak el kell mennie Őhozzá, hogy hódolatát kifejezze.

Ettől kezdve teljes egyetértés mutatkozik abban, hogy a babilóniai tudósok, amint meglátták ezt az égi eseményt, és tájékoztatták erről királyukat, szeptember 15-én, a csillagok feltűnésének estéjén már nyergeltették tevéiket, s indultak is Betlehem felé. A keleti égbolton mindkét nagy bolygót szuperfényesen látták az égen ragyogni. Az utazáshoz éppen kellő idő állott rendelkezésükre, hogy november 12-én megérkezzenek Jeruzsálembe, az előre kiszámított harmadik együttállás idejére.

Heródes nyilván nem örült annak, hogy “beprognosztizálták” egy ismeretlen “trónkövetelő” születését. Írástudói azonban tisztában voltak vele, hol kell ennek a titokzatos Valakinek megszületnie.

Betlehemben, Jeruzsálemtől 10 kilométerre, déli irányban. Feltehetőleg a babilóniai tudós delegációnak már november 12-re meg kellett érkeznie, hogy ennek az elgondolkodtató mennyei színjátéknak szemtanúja lehessen. Mintegy 50 fokkal a látóhatár fölött, pontosan útirányuk szerint jött fel, “járt előttük” az a Csillag.

Máté evangéliumában ezt olvassuk továbbá: “…elindultak, és íme, a csillag, amelyet láttak feltűnésekor, előttük ment, amíg meg nem érkeztek, és akkor megállt a fölött a hely fölött, ahol a gyermek volt. Amikor meglátták a csillagot, igen nagy volt az örömük. Bementek a házba, meglátták a gyermeket anyjával, Máriával, és leborulva imádták őt. Kinyitották kincsesládáikat, és ajándékokat adtak neki: aranyat, tömjént és mirhát” (2,9-11). 
Az, hogy meg is találták igazán, szív szerint a zsidók királyát, arról hallgatnak a babilóniai agyagtáblák. Hogy melyik más úton tértek haza, ezt sem tudjuk. Egy bizonyos: az Ő csillaga Krisztus előtt 7-ben, november 12-én feltűnt az égen az akkori Jeruzsálem és Betlehem fölött. S akik ezt hittel látták meg, azoknak hajnalcsillag kelt fel a szívükben, s boldog karácsony részesei lettek egy egészen más, új életnek.
*A három bölcs és a betlehemi csillag a ravennai San Apollinare Nuovo bazilika mozaikján.(Kr.u.565)
Kép innen.